Szent Jeromos áldozópap és egyháztanító emléknapja

Jób könyvének olvasásakor gyakran érezzük azt a feszültséget, amelyet a szenvedő ember lelke érez az Isten hatalmával szemben. Jób azt kérdezi: „Hogyan lehetne igaz az ember Istennel szemben?” Ez a kérdés nem csupán elméleti; ez egy olyan kiáltás, amely akkor szakad ki belőlünk, amikor a világ rendje összeomlani látszik, és az értelem már nem talál kapaszkodót a fájdalom közepette. Jób látja a hegyeket, amelyeket Isten elmozdít, a csillagokat, amelyeket elpecsétel, és érzi, milyen kicsi ő ebben a mérhetetlen teremtésben.

Benjamin Vo élete is egy ilyen, Isten titokzatos tervébe illeszkedő, rövid, de ragyogó fejezet volt. Amikor Benre gondolok, nem a tudományos zsenialitása jut eszembe elsőként, bár az elképesztő volt; hanem az a végtelenül tiszta, kíváncsi tekintet, amivel a világra nézett. Emlékeztek arra a képre, ahol Ben a repülőgépek iránti rajongásától hajtva, a reptéri kerítésnél állva figyeli a Boeing 737-eseket? Abban a pillanatban nem egy betegséggel küzdő fiú volt, hanem egy felfedező, aki a végtelen eget kémlelte. Az ő álma, a „Con Chim Airlines”, nem csupán egy kitalált cég volt, hanem egy fiú vágya a szabadságra, a szárnyalásra, a horizonton túli világra.

Szeretnék ma egyenesen szólni hozzátok, Alan és Thao, és hozzád, Ryan. Tudom, hogy három hónap telt el, és a csend, ami Ben után maradt, néha elviselhetetlen. Tudom, hogy a szülői szív mélyén ott bujkál az a kérdés, amit Jób is megfogalmazott: „Miért?” És tudom, hogy sokan hordozzátok a bűntudat láthatatlan, nehéz kövét. „Vajon láthattam volna valamit? Vajon tehettem volna többet?” Hallgassátok meg ma az evangéliumot: Jézus úton van, és amikor az emberek követni akarják, ő a radikális elköteleződésről beszél. De Jézus nem vádol. Amikor a tanítványok megkérdezték tőle, ki vétkezett, hogy az ember vakon született, ő egyértelműen azt mondta: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei.”

Kérlek titeket, tegyétek le ezt a követ. Ben betegsége nem büntetés volt, nem a ti mulasztásotok, és nem valami, amit elkerülhettetek volna. Ez az élet egy felfoghatatlanul sötét és igazságtalan véletlene volt, ami kívül esett minden emberi kontrollon. Isten nem vádol benneteket, hanem átölel. Ti minden szeretetet, minden gondoskodást, minden reményt megadtatok neki, amit egy szülő megadhat. Ben tudta, hogy szeretik. Ben tudta, hogy az ő élete biztonságban volt a ti szívetekben.

Az evangéliumban Jézus azt mondja: „Senki sem alkalmas az Isten országára, aki kezét az ekére teszi, és hátratekint.” Ez a mondat ma nem a múlt elfelejtéséről szól, hanem a jövőbe vetett reményről. Ben már nem a múlté; ő a jövőtök része. Ő az az angyal, aki a „Mennyei Bankett” asztalánál vár rátok. Amikor Ryanre néztek, vagy amikor a közös emlékeket idézitek, ne a „mi lett volna ha” fájdalmát lássátok, hanem azt a fiút, aki ma is ott van az Isten fényében, teljes egészségben, teljes örömben.

Ben élete egy kút volt, ami ma is ontja a vizet. Nemcsak a „Giếng Gioan Baotixita” kútra gondolok, ami Cà Mau-ban sokaknak ad életet, hanem arra a szeretetre, amit Ben a szívében hordozott. Emlékeztek, amikor tizenöt évesen, minden kérés nélkül felajánlotta a teljes malacperselyét a stroke-kal küzdő nagybátyjának? Nem törte fel, nem adta át, de az az ajánlat – az a tiszta, önzetlen szándék – az az ő igazi arca. Ez a szeretet az, ami ma is él, és ami rajtatok keresztül árad tovább.

Szeretnék egy képet adni nektek, amit magatokkal vihettek. Amikor az édesapa arról mesélt, hogy álmában látta Bent, amint a 419-es szoba ajtajánál állva azt mondta: „Ba ơi, test nào con cũng qua hết” – „Apa, minden teszten átmentem” –, az nemcsak a küzdelméről szólt, hanem a győzelméről. Ben átment a végső teszten: a szeretet tesztjén. Ő most már nem küzd, ő már célba ért.

Ne féljetek tovább élni! Ne féljetek újra örülni! A gyász nem azt jelenti, hogy elengedjük a szeretetet, hanem azt, hogy megtanuljuk másképp hordozni. Amikor a repülőgépeket látjátok az égen, vagy amikor a „Con Chim Airlines” álmaira gondoltok, tudjátok, hogy Ben ott van veletek. Ő nem a hiányban él, hanem a ti szívetekben, és az Úr örök fényében. Vigyétek magatokkal ezt a bizonyosságot: Isten minden időnek értelmet adott, és az ő szeretetében senki sem vész el. Ben már hazaérkezett, és onnan, a fényből, ő vigyáz rátok. Az Ő békéje, amely minden értelmet felülmúl, maradjon a ti szívetekben, most és mindörökké. Ámen.