Az évközi idő 29. hetének szerdája

Vannak pillanatok, amikor az élet egyetlen, látszólag jelentéktelen tárgyban sűrűsödik össze, és az a tárgy hirtelen az egész világot elénk tárja. Gondoljatok egy tizenéves fiúra, aki egy bolt polcai között áll, körülvéve a modellrepülők dobozaival, és a szeme úgy csillog, mintha az egész égbolt ott lenne a tenyerében. Benjamin Vo számára a világ nemcsak káosz volt, hanem egy csodálatos, logikus rendszer – a Boeingek szárnyainak íve, a kódok tisztasága, a matematika eleganciája mind-mind azt a rendet tükrözte, amelyet Isten alkotott. Emlékeztek arra a képre, ahol Ben egy repülős boltban, a plafonig érő dobozok között áll, és az arca a tiszta, határtalan csodálkozást sugározza? Abban a fiúban nem volt semmi bonyolult. Csak a tiszta jelenlét volt, a kíváncsiság, és az a végtelen derű, amivel a világot szemlélte.

Szent Pál ma az efezusiaknak írt levelében egy egészen különleges képet használ: „a misztérium, amelyet Isten az idők kezdetétől elrejtett, most nyilvánvalóvá lett”. Pál nem elvont teológiáról beszél, hanem arról a tervről, amelyben mindannyian benne vagyunk. Ben élete, az ő tizenöt éve, pontosan ez a nyilvánvalóvá lett terv volt. Ő nem a saját kis világába zárkózott be, hanem a szíve ajtaját mindig nyitva tartotta. Gondoljatok arra a pillanatra, amikor tizenöt évesen, minden kérés nélkül felajánlotta a teljes piggy bankját, hogy segítsen beteg nagybátyjának, Williamnek. Nem az volt a fontos, hogy a pénz a végén a helyén maradt-e; az volt a lényeg, hogy a szíve készen állt mindent odaadni. Ez a nagylelkűség – ez a „kő”, amit Ben az Isten tervébe rakott – az, ami ma is tart bennünket.

De ma, négy hónappal azután, hogy Ben hazatért az Úrhoz, tudom, hogy a szívünkben ott van az a nehéz, láthatatlan kérdés is, ami néha éjszaka, a csendben tör rátok. Thao, Alan, és te, drága Ryan… tudom, hogy a szülői és testvéri szív mélyén ott bujkál a kétség: „Vajon tehettem volna valamit? Vajon elkerülhettük volna?” Ma, ennél az oltárnál, engedjétek meg, hogy ezt a követ levegyem a vállatokról. Isten nem vádol benneteket. A betegség, amivel Ben megküzdött, az a láthatatlan vihar, amely a test törékenységéből fakadt, soha nem volt a ti hibátok. Nem volt mulasztás, nem volt figyelmetlenség. Vannak dolgok a földön, amelyek kívül esnek minden emberi éberségen, minden orvosi tudáson. Ben nem azért volt itt, hogy a ti tökéletességeteket mérje, hanem azért, hogy szeressen titeket, és hogy ti szeressétek őt. Isten nem keresi a bűnöst, hanem a szeretetet látja. Ben nem vádol titeket; ő hálát ad a mennyben azért a szeretetért, amivel körülvettétek. Ne vádoljátok magatokat azért, amit nem láthattatok előre. Isten nem vádol, és ti sem vagytok kötelesek vádolni magatokat.

Nézzétek meg újra a mai evangéliumot: „Legyetek olyanok, mint a szolgák, akik várják uruk visszatérését.” Jézus nem azt kéri, hogy legyünk tökéletesek, hanem azt, hogy legyünk éberek. Hogy tartsuk a lámpásunkat égve. És mi az a lámpa? A ti esetetekben a lámpa az a szeretet, amit Ben iránt éreztetek. A lámpa az a sok emlék – a repülőtéri „spottingok”, a kuncogások a „Con Chim Airlines” álmai felett, vagy az a csendes pillanat, amikor Ben a kisbabát ringatta a karjaiban. Ezek a fények nem aludtak ki. Amikor ma a Ben nevében fúrt kút vize frissíti a szomjazókat Cà Mau földjén, akkor az ő lámpása még mindig ég, és másoknak ad fényt. Ben nem távozott a sötétségbe; ő átlépett a fénybe, ahol a várakozás véget ért.

Jézus ígérete döbbenetes: „Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ébren talál.” Ez a Mennyország. Nem egy távoli, hideg hely, hanem egy lakoma, ahol az Úr maga szolgál ki bennünket. Ben most ott ül ennél az asztalnál. Ő már nem a betegséggel küzd, nem a kódok bonyolultságával, nem a fizikai korlátokkal. Ő szabad, mint egy repülőgép, amely végre elhagyta a ködös kifutópályát, és a végtelen égbolton szárnyal. És ti, akik itt maradtatok, ti is a fény gyermekei vagytok. Ryan, te vagy az, aki ezt a testvéri lángot továbbviszed. Ne félj attól, hogy a hiány néha elborít. Ben ott van a fényben, szabadon. Ő nem a hiány, hanem az ígéret a te életedben. Ő ott van minden egyes repülőgép szárnycsapásában, amit a felhők között látsz. Ő ott van a te terveidben, a te álmaidban. Ő a te testvéred, aki most már a mennyből vigyáz rád, csendesen és hűségesen.

Menjetek hát ma haza ezzel az egyetlen apró bizonyossággal a szívetekben. Ne a nehézséget vigyétek magatokkal, hanem azt a szelíd, tiszta mosolyt, amivel Ben rátok nézett. Amikor egy repülőgép húz el a fejünk felett, vagy amikor egy pohár tiszta víz hűsíti a szomjazót, tudjátok meg: a szeretet nem hal meg. Isten ölelése erősebb a halálnál, és Ben, a ti drága fiatok, benne él abban a békében, amely mindent felülmúl. Ne féljetek, mert Isten szeret titeket, és Ben, a ti drága fiatok, ebben a szeretetben él tovább. Ő már nem a betegséggel küzd, hanem a fényben nyugszik. Ti pedig, akik itt maradtatok, ti is a fény gyermekei vagytok. Menjetek hát békével, és tudjátok: a szeretet, amely benneteket összekötött, örök. Ámen.