Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!
Szent János a Jelenések könyvében egy különös, szinte fizikai élményről beszél. Egy angyal áll előtte, és egy tekercset nyújt át neki. Azt mondja: „Vedd és nyeld el! Keserűvé teszi a gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz.” János engedelmeskedik. Megízleli, és valóban: a nyelvén az édesség, a méz zamata időzik, de ahogy a szíve mélyére ér, a keserűség átjárja. Ez a keresztény élet kettőssége, és ez a ti életetek kettőssége is most, öt hónappal azután, hogy Benjamin hazatért az Atya házába. Amikor Benre gondoltok – a fiúra, aki tizenöt évesen a repülőgépek világát kutatta, aki a kódolásban és a logikában lelte örömét, aki a saját „Con chim airlines” álmáról kuncogva mesélt –, akkor a szátokban ott az édesség. Ott az emléke annak a ragyogó mosolynak, annak a tiszta, kíváncsi léleknek, aki örömet hozott a mindennapjaitokba. Ez a méz. Ez az a kincs, amit Ben hagyott rátok: az a végtelen szeretet és az a gyermeki tisztaság, ami őt jellemezte. De ahogy a tekercset János, ti is lenyeltétek a valóságot: Ben nincs már itt testi valójában. És ez a keserűség, ami a gyomorban marja az embert, a hiány, az üres székek csendje, az esti imákban elakadó szavak súlya, az egy valóságos, égető fájdalom. Ne próbáljátok elrejteni a keserűséget. Ne akarjatok úgy tenni, mintha a méz édessége önmagában elég lenne. A keresztény hit nem a fájdalom elfojtása, hanem a kettősség elviselése. Jézus a mai evangéliumban bevonul a templomba, és látja, hogy az imádság házát tolvajok barlangjává tették. A templom, ami az Isten jelenlétének otthona kellene, hogy legyen, tele van zajjal, üzlettel, zavarral. Jézus nem tűri ezt. „Az én házam az imádság háza” – mondja, és rendet tesz. Az életetek, a családi otthonotok, a szívetek ma olyan, mint ez a templom. Sokszor betolakodik a bánat, a „mi lett volna ha” kérdései, a bűntudat zajos, sötét gondolatai. Talán néha ti magatok is beengeditek a vádaskodást: „Vajon mindent megtettem? Lehetett volna másképp?” Hadd mondjam el nektek ma, az Úr nevében: Isten nem vádol benneteket. Soha. Semmivel. A betegség, amivel Bennek meg kellett küzdenie, az a kíméletlen küzdelem, nem a ti hibátok volt. Nem volt mulasztás, nem volt elszalasztott pillanat. Isten nem keres bűnöst ott, ahol csak a szeretet tiszta aranya létezik. Engedjétek el ezt a terhet, mert az Atya már régen levette a vállatokról. Nem vagytok hibásak; ti csak szerettetek, határtalanul és igazán. Ben élete egy tiszta, kódolt üzenet volt. Emlékeztek arra, amikor tizenöt évesen, minden kérés nélkül felajánlotta a teljes piggy bankját a beteg nagybátyjának? Nem törte fel, nem csinált belőle nagy ügyet, nem hívott tanúkat. Csak az az egyszerű, tiszta szándék volt benne: „Itt az egész, segítsen vele.” Ez a nagylelkűség nem emberi kalkuláció volt. Ez a szív a mennyek országának a szíve. Ben ezt a szívét vitte magával oda fentre, a „Banquet of Heaven” fényébe, ahol most Szent Carlo Acutis mellett mosolyog, és onnan néz le rátok. Ryan, drága fiú, te viszed tovább ezt a tiszta lángot. Tudom, hogy a hiány néha nehéz, és a robotics asztalnál elmarad az a megszokott, okos megjegyzés. De Ben nem hagyott magadra. Ő ott van a te gondolataidban, ott van a te álmaidban is. Amikor ránézel egy repülőgépre az égen, tudd, hogy a szeretet erősebb a halálnál. Ben azt akarja, hogy élj, hogy tanulj, hogy álmodj tovább, és hogy egyszer majd te is bátran lépj be abba az örök lakóhelybe, ahol ő már fényben van. Az a kút, amelyet a nevében fúrtak Cà Mau földjén, az a tiszta víz, ami életet ad másoknak – ez Ben öröksége. Ez az ő italáldozata, ami most is folyik, ami most is táplál. A szeretet, amit ő adott, tovább él és gyógyít. Ez a kút nemcsak vizet ad, hanem reményt is, egy olyan közösségnek, amely sosem ismerte Ben arcát, de most az ő nevében ihat tiszta vizet. Ez az ő „Con chim airlines” igazi küldetése: az ég felé emelni azokat, akik a földön szenvednek. Sokan vagytok itt, akik szintén hordoztok valamilyen fájdalmat. Talán egy beteg gyermek, egy elvesztett házastárs, vagy egy régi seb nehezíti a napjaitokat. Nézzetek Benre. Nézzetek arra a fiúra, aki tizenöt évesen, minden kérés nélkül, felajánlotta a teljes megtakarítását, hogy segítsen a beteg nagybátyjának. Ez a nagylelkűség nem emberi számításból fakadt. Ez az isteni fegyverzet része: a szeretet, amely nem fél, és nem számolgat. Ez a szeretet az, ami ma is él bennetek. Amikor egy pohár tiszta víz hűsíti a szomjazót, mint ott Cà Mau földjén, a nevében fúrt kút csendes vizében, tudjátok meg: a szeretet nem hal meg. Ben élete tovább folyik, mint egy tiszta forrás, ami életet ad másoknak. Amikor legközelebb az égre néztek, és megláttok egy repülőgépet, ne a hiányt lássátok benne, hanem az ígéretet. Ben az Atya házában van, biztonságban. Az ő mosolya, az ő szelíd lelke, az ő kíváncsisága – mindez Isten szeretetének része. Menjetek hát ma haza ezzel a bizonyossággal: a szeretet, amely összeköt titeket, erősebb a halálnál. Isten ölelése erősebb a fájdalomnál. Ben, a ti drága fiatok, benne él abban a békében, amely mindent felülmúl. Ő már nem a betegséggel küzd, hanem a fényben nyugszik. Ti pedig, akik itt maradtatok, ti is a fény gyermekei vagytok. Vigyétek ezt a fényt a világba, és tudjátok: sosem vagytok egyedül. Az út, amit ti jártok, az út, amit Ben bejárt – mind ugyanoda vezet: az Atya házába, ahol nincs többé könny, nincs többé elválás, csak a végtelen, örök hazatérés. Ne feledjétek: Ben álma a „Con chim airlines” nem egy elszállt ábránd volt. Azt a nevet, azt a kedvességet, azt a gyermeki örömöt, amivel a repülőkről beszélt, vigyétek tovább. Amikor ránéztek egy fotóra, ne a hiányt lássátok, hanem azt a fiút, aki tudta, mi az igazi érték: a család, a testvéri szeretet, és az a végtelen kíváncsiság, ami az ég felé irányul. Ben ott van az Atya házában, és onnan figyel rátok. Ő azt szeretné, ha ti is mosolyognátok, ha ti is élnétek, ha ti is mernétek szeretni úgy, ahogy ő tette: feltétel nélkül, hittel és bátorsággal. A szeretet, amit adtatok neki, és amit ő tőletek kapott, az a kincs, ami soha el nem fogy. Ez a kincs az, ami ma is összeköt titeket, és ami egyszer majd, az örökkévalóságban, újra összehoz benneteket egy olyan találkozásra, ahol már nem lesz többé búcsú, csak a végtelen, örök hazatérés. Isten ma este azt mondja nektek: „Ne sírj.” Nem azért, mert a fájdalmatok nem valós. Hanem azért, mert a Bárány győzött. A Bárány, akinek a sebeivel mi meggyógyultunk, most a ti sebeiteket is érinti. Hagyjátok, hogy Ő érintse meg a szíveteket. Hagyjátok, hogy Ő törölje le a könnyet az arcotokról. Mert Ben már ott van, ahol nincs többé pecsét, nincs többé titok, csak a végtelen, ragyogó szeretet. És ti, akik még úton vagytok, ti is a szeretet útján jártok. Legyetek erősek, legyetek bátrak, és mindenekelőtt: tudjátok, hogy szeretve vagytok. Most és mindörökké. Ámen.
For the intentions entrusted to Ben on our prayer wall:
Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Az Úr áldjon meg és őrizzen meg titeket, és vezessen el benneteket az örök életre. Ámen.
✝ May almighty God bless you: the Father, and the Son, and the Holy Spirit. Amen.