Lisieux-i Szent Teréz szűz és egyháztanító emléknapja

Jób könyvének lapjain ma egy olyan emberrel találkozunk, akinek a világa darabokra hullott. Jób nem filozófiai kérdéseket tesz fel, hanem a létezés legmélyebb fájdalmát éli meg: „Pity me, pity me, O you my friends, for the hand of God has struck me!” – „Könyörüljetek rajtam, ti barátaim, mert Isten keze sújtott le rám!” Ez a kiáltás ismerős lehet mindenkinek, aki állt már ott az üresség előtt, ahol korábban egy szerettünk nevetése töltötte meg a teret. Jób azonban nem marad a keserűségben. Azt mondja: „But as for me, I know that my Vindicator lives” – „Én tudom, hogy az én Megváltóm él.” Ez a hit nem könnyű, nem olcsó vigasztalás. Ez egy vasba vésett bizonyosság, amely akkor is ott marad, amikor a test megfogyatkozik.

Szent Teréz, akire ma emlékezünk, pontosan ezt a „kis utat” tanította nekünk. Nem a nagy tettek, nem a hangos hősiesség, hanem a szeretet apró, hűséges mozdulatai teszik az embert naggyá Isten szemében. Teréz tudta, hogy a mennyország nem a távoli csillagokon túl van, hanem itt, a szívünkben, a legkisebb, legszürkébb hétköznapokban is, ha azokat szeretettel végezzük.

Benjamin Vo élete is egy ilyen kis út volt, amely mégis óriási fényt hagyott maga után. Ben nem a nagy szavak embere volt, hanem a csendes figyelemé. Emlékeztek arra az egyszerű, mégis mély pillanatra, amikor Ben a szobájában, a kedvenc plaid foteljében ülve, a telefonja fényénél elmélyülten kódolt? Nem a világ dicsőségét kereste, hanem a rendet, a logikát, a szépséget, amit a technológia világában talált meg. Ő volt az a fiú, aki a „Con Chim Airlines” álmairól mesélve mindig megkuncogott. Az a kuncogás nemcsak egy kisfiús álom volt, hanem a tiszta öröm hangja. Amikor Ben a repülőgépekről beszélt, nemcsak gépekről beszélt, hanem arról a vágyról, hogy szárnyaljon, hogy túllépjen a korlátokon.

Szeretnék ma egyenesen szólni hozzátok, Alan és Thao, és hozzád, Ryan. Három hónap telt el, és tudom, hogy a hiány minden egyes napon új arcot ölt. Tudom, hogy a szülői szív mélyén ott bujkál az a kérdés, amit Jób is feltett: „Miért?” És ott van a bűntudat nehéz köve: „Vajon láthattam volna valamit? Vajon tehettem volna többet?” Hallgassátok meg ma az evangéliumot: Jézus elküldi a tanítványait, és azt mondja nekik: „Into whatever house you enter, first say, ‘Peace to this household.’” – „Amely házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!” Jézus nem azt mondja, hogy a békesség csak ott van, ahol minden tökéletes. Ő a békességet a törékeny, emberi otthonokba küldi.

Szeretném, ha ma végre letennétek azt a követ, amit a bűntudat rakott rátok. Ben betegsége nem a ti mulasztásotok volt. Nem büntetés, nem a ti hibátok. Ahogy Jézus a vakon született ember esetében egyértelművé tette, a szenvedés nem a szülők vétke. Ez az élet egy felfoghatatlan, sötét véletlene volt, ami kívül esett minden emberi kontrollon. Isten nem vádol benneteket, hanem átölel. Ti minden szeretetet, minden gondoskodást megadtatok neki. Ben nem a hiányt érezte, hanem a ti szereteteteket.

Ben élete egy kút volt, ami ma is ontja a vizet. Nemcsak a „Giếng Gioan Baotixita” kútra gondolok, ami Cà Mau-ban sokaknak ad életet, hanem arra a szeretetre, amit Ben a szívében hordozott. Emlékeztek arra az ajánlatára, amikor tizenöt évesen, minden kérés nélkül felajánlotta a teljes malacperselyét a stroke-kal küzdő nagybátyjának? Nem törte fel, nem adta át, de az az ajánlat – az a tiszta, önzetlen szándék – az az ő igazi arca. Ez a szeretet az, ami ma is él bennetek.

Ryan, te, aki a testvére voltál, te hordozod tovább ezt a lángot. Te vagy az, aki a közös emlékeket, a repülőgép-kártyákat, a „Con Chim Airlines” álmait továbbviszed. Ne félj tovább élni! Ne félj örülni! Amikor a repülőgépeket látod az égen, tudd, hogy Ben ott van veled. Ő nem a múlté, hanem a jövőd része, az az angyal, aki a „Mennyei Bankett” asztalánál vár rád.

Szeretnék egy képet adni, amit magatokkal vihettek. Amikor az édesapa arról álmodott, hogy Ben ott áll az ajtóban, és azt mondja: „Ba ơi, con sẽ dõi theo ba mẹ” – „Apa, figyelni foglak titeket” – az nem a távolság volt, hanem az ígéret. Ben ott van a fényben, teljes egészségben, teljes örömben.

Amikor ma hazamentek, álljatok meg egy pillanatra, nézzétek az eget, és mondjátok ki a nevét: Benjamin. Érezzétek, hogy a szeretet, ami összeköt benneteket, erősebb a halálnál, erősebb az időnél. Ben nem a hiányban él, hanem a ti szívetekben, és az Úr örök fényében. Vigyétek magatokkal ezt a bizonyosságot: Isten minden időnek értelmet adott, és az ő szeretetében senki sem vész el. Ben már hazaérkezett, és onnan, a fényből, ő vigyáz rátok. Az Ő békéje, amely minden értelmet felülmúl, maradjon a ti szívetekben, most és mindörökké. Ámen.