Mindenszentek főünnepe

A Jelenések könyvének látnokát, Jánost, egy kérdés vezeti a mennyei dicsőség kapujában: „Kik ezek, akik fehér ruhába öltöztek, és honnan jöttek?” A válasz pedig, amit kap, nem egy életrajzi összefoglaló, nem egy földi rangsor, hanem egy titok: „Ezek azok, akik a nagy szorongattatásból jöttek; megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.” Ma, Mindenszentek ünnepén, amikor a mennyei seregek végtelen sokaságára tekintünk, nemcsak azokra gondolunk, akiket az oltárokra emelt az Egyház, hanem mindazokra a drága lelkekre is, akik már célba értek. Köztük van a mi Benjaminunk is.

Képzeljetek el egy repülőgépet, amely hosszú, viharos út után végre áttöri a felhőzetet. Alatta még sötét, kavargó gomolyfelhők, de felette... felette már ott az örök, tiszta kék ég, a napfény, ami sosem nyugszik le. Benjamin Vo élete, az a tizenöt év, amit köztünk töltött, olyan volt, mint egy precízen megtervezett repülés. Ben szerette a rendet, szerette a logikát, az AWS felhőit és a kódok tisztaságát. De legfőképpen szerette az embereket. Emlékeztek arra a tiszta, gyermeki lelkületre, amivel a világra tekintett? Nem a bonyolult rendszerekben találta meg az otthonát, hanem a kapcsolatokban. Ő volt az a fiú, aki a „Con Chim Airlines” álmáról mesélve úgy tudott kuncogni, hogy az egész szoba megtelt fénnyel. Az ő mosolya nem a kódokból fakadt, hanem abból a mély, csendes szeretetből, amit otthon, a szülei és Ryan ölelésében tanult meg.

Sokan vagytok itt, vagy otthon, akik négy hónapja hordozzátok a hiányt. Tudom, hogy a csendes éjszakákban, amikor a ház elcsendesedik, a szív visszavágyik a közös repülőgép-lesésekhez, a közös nevetésekhez. Tudom, hogy a szülők szívében ott a kérdés: „Vajon tehettem volna többet?” De ma, a szentek ünnepén, az Úr Jézus ezt a követ akarja levenni a vállatokról. Hallgassátok meg, mit mond a Hegyi Beszédben: „Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.” Isten nem vádol benneteket. Soha. Semmivel. Az a teher, amit a vállatokon hordoztok, nem Istentől való. Ben betegsége nem volt a ti hibátok. Nem volt mulasztás, nem volt figyelmetlenség. Ti mindent megadtatok neki: a gondoskodást, a világ körüli utazásokat, a biztonságos hátteret. Ti voltatok az ő földi otthona. Isten nem keresi a bűnöst, amikor egy ilyen tiszta lélek, mint Benjamin, hazatér. Ő csak a szeretetet látja, amit ti adtatok neki. Engedjétek meg magatoknak, hogy szabadon gyászoljatok, anélkül, hogy önmagatokat vádolnátok. Isten nem vádol, tehát ti se tegyétek.

Szent János apostol ma azt írja: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló.” Ben már tudja. Ő már látja az Atya arcát. Ő már nem a „Con Chim Airlines” földi gépeit figyeli, hanem az Atya házának végtelen békéjét. Ben most már ott áll a fehér ruhás seregben, és a palmákkal a kezében dicséri Istent. Ő már nem küzd a nehézségekkel, ő már a „Bárány vérében” tisztára mosott ruhában áll, ahol a fájdalomnak nincs helye.

Ryan, drága fiú, te vagy az, aki ezt a testvéri lángot továbbviszed. Ne félj attól, hogy a hiány néha elborít. Ben ott van a fényben, szabadon. Ő nem a hiány, hanem az ígéret a te életedben. Ő ott van minden egyes repülőgép szárnycsapásában, amit a felhők között látsz. Ő ott van a te terveidben, a te álmaidban. Ő a te testvéred, aki most már a mennyből vigyáz rád, csendesen és hűségesen. Ne félj a jövőtől, mert a szeretet, amely benneteket összekötött, erősebb a halálnál.

Amikor egy repülőgép húz el a fejünk felett, vagy amikor egy pohár tiszta víz hűsíti a szomjazót, tudjátok meg: a szeretet nem hal meg. Isten ölelése erősebb a halálnál. Ben, a ti drága fiatok, benne él abban a békében, amely mindent felülmúl. Ő már nem a betegséggel küzd, hanem a fényben nyugszik. Ti pedig, akik itt maradtatok, ti is a fény gyermekei vagytok. Menjetek hát békével, és tudjátok: a szeretet, amely benneteket összekötött, örök. Ben most már az Atya házában van, biztonságban, ahol a mosolya soha nem halványul el. Vigyétek magatokkal ezt a bizonyosságot: a szeretet, amely összeköt titeket, erősebb a halálnál. Ámen.