Évközi 27. hét, hétfő

Képzeljünk el egy forgalmas repülőtéri kifutópályát. A zaj, a fények, a gépek súlya, a várakozás feszültsége – mindez egyetlen, pontosan megtervezett pillanatban találkozik. Benjamin Vo, a mi Benünk, pontosan értette ezt a világot. Számára a repülés nem csupán technika volt, hanem egyfajta költészet. Amikor a „Con Chim Airlines” gondolatával játszott, és az az édes, huncut kuncogás kiszökött a száján, nem csak egy kisfiús álomról volt szó. A repülőgép, amely a felhők fölé emelkedik, a lélek szabadságának jelképe volt számára. Ben, a fiú, aki olyan otthonosan mozgott az AWS felhőin, mint mások a saját szobájukban, mindig is a távlatokat kereste.

Szent Pál ma a galatáknak írva, a saját apostoli küldetésének tisztaságát védi. Azt mondja: „Nem emberektől kaptam, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által jutottam hozzá.” Pál itt az igazság forrásáról beszél. Nem emberi véleményekről, nem divatos eszmékről, hanem arról a tiszta, isteni valóságról, ami átformálja az embert. Ez a kinyilatkoztatás az, ami a keresztény élet alapja. Amikor Benre gondolunk, erre a tiszta forrásra gondolunk. Arra a fiúra, aki tizenöt évével olyan érettséggel és empátiával rendelkezett, ami nem ebből a világból való volt. Emlékeztek arra az önzetlen gesztusra, amikor a beteg nagybátyja iránti szeretetből felajánlotta a teljes malacperselyét? Nem a pénz mennyisége számított, hanem az a mozdulat, ahogy egy kamasz fiú, minden különösebb megfontolás nélkül, a másik ember fájdalmát a sajátjának érezte. Ez a szeretet nem emberi eredetű, ez az isteni szeretet tükröződése volt benne.

De meg kell állnunk a mai evangélium sötét, mégis fényes útján is. Az irgalmas szamaritánus története nem egy kedves mese. Ez egy véres, porlepte valóság. Egy ember, aki az út szélén hever, kifosztva, félholtan. A pap és a levita elhalad mellette. Miért? Talán a szabályok, a tisztasági törvények, vagy egyszerűen a félelem miatt. Félelem attól, hogy beszennyezik magukat, félelem attól, hogy a fájdalom túl közel kerül. És itt érkezik a szamaritánus. Ő nem kérdez, nem mérlegel, nem fél. Ő „megesett rajta a szíve”.

Alan, Thao, és te, drága Ryan, tudom, hogy most, három hónappal később, a ti utatok is egy ilyen Jerikóba vezető út. A fájdalom, ami az üres szék, a hiányzó reggeli köszöntés vagy a közös repülős történetek helyén tátong, néha elviselhetetlen. Tudom, hogy sokszor felteszitek a kérdést: „Miért?” És tudom, hogy a szülői szív mélyén ott bujkál az a nehéz, láthatatlan kő: a bűntudat. Az a gondolat, hogy „vajon láthattam volna valamit?”, „vajon tehettem volna többet?”. Kérlek titeket, ma, ennél az oltárnál, tegyétek le ezt a követ. Isten nem vádol benneteket. Ahogy Jézus a vakon született ember esetében tisztázta: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei.” A betegség, amivel Ben megküzdött, nem a ti hibátok volt. Nem a ti mulasztásotok. Ez az élet egy olyan sötét, érthetetlen valósága, amely kívül esett minden emberi kontrollon. Senki nem láthatta előre, senki nem kerülhette volna el. Isten nem a vádlótok, hanem a vigasztalótok.

Ben nem a betegségével azonos. Ő az a fiú, aki a repülőgépek iránti rajongásával, a „Con Chim Airlines” álmaival, a Ryan iránti testvéri szeretetével, a ti „legjobb, legviccesebb apukája” iránti odaadásával él tovább. Ő az a szamaritánus, aki már megérkezett a célba, és most ő az, aki az olaj és a bor gyógyító erejével keni a ti sebeit. Amikor az édesapa arról álmodott, hogy Ben azt mondja: „Ba ơi, con sẽ dõi theo ba mẹ” – „Apa, figyelni foglak titeket” – az nem a távolság volt, hanem az ígéret. Ben ott van a fényben, teljes egészségben. Ő nem a múlté, hanem a jövőtök része.

Ryan, te vagy az, aki továbbviszed ezt a lángot. Te vagy az, aki a „Con Chim Airlines” emlékét, a közös nevetéseket, a repülős kártyákat továbbörökíted. Ne félj élni! Ne félj örülni! Ben nem a hiányban él, hanem a te szívedben, és az Úr örök fényében. Amikor ma hazamentek, nézzetek fel az égre. Minden repülőgép, amit láttok, egy kis üzenet tőle. Ben nem veszett el; ő átlépett a földi kifutópályáról az örökkévalóság végtelen egére. Az Úr békéje, amely minden értelmet felülmúl, maradjon a ti szívetekben, most és mindörökké. Ámen.