Évközi 28. vasárnap

Képzeljétek el a hegyet, amiről Izajás próféta beszél. Nem egy távoli, ködös csúcs ez, hanem egy hely, ahol a terített asztal vár. A próféta azt mondja: „Az Úr gazdag lakomát készít minden népnek.” Képzeljétek el ezt a képet: a terített asztalt, a bőséget, a könnyek letörlését. Évezredek óta erre a lakomára vágyik az emberiség. Arra a pillanatra, amikor a fátyol, ami elhomályosítja a szemünket, végre lehull, és meglátjuk a valóságot úgy, ahogy az Isten látja: tisztán, fényesen, fájdalom nélkül.

Ez a kép, a terített asztal, ma különösen megszólít minket. A mai evangéliumban Jézus egy királyról beszél, aki lakomát rendez a fiának. De nézzétek, milyen furcsa ez a történet. A király hív, sürget, könyörög, de a vendégek elfordulnak. Az egyik a farmjára megy, a másik az üzletével törődik. Kicsinyes dolgok, amik elvonják a figyelmet az örökkévaló meghívásról. Aztán a király kinyitja a kapukat mindenki előtt – jók és rosszak, gazdagok és szegények, mindenki bejöhet. Ez a mi esélyünk. Ez a mi reményünk.

Sokszor érezzük úgy, hogy az életünk egy bezárt ajtó, vagy egy olyan lakoma, ahonnan valaki hiányzik. Benjamin Vo élete, a mi drága Benünk élete, egy ilyen ragyogó, tiszta meghívás volt. Ben, a maga tizenöt évével, a Boeing 737-esek iránti mérnöki precizitásával és azzal a végtelenül kedves, huncut mosolyával, mindig a „magasabb ég” felé tekintett. Emlékeztek, hogyan mesélt a „Con Chim Airlines”-ról? Nem csak egy játék volt ez, hanem egy fiú vágya, hogy repüljön, hogy elérje a felhők feletti tiszta eget. Ben élete egy olyan asztal volt, amelynél mindenki helyet kapott: a családja, a barátai, és mindenki, akit az ő csendes szeretete megérintett.

De tudom, hogy ma, három hónappal az elválás után, az asztal üresnek tűnik. Thao, Alan, Ryan… tudom, hogy a csend, ami a házban maradt, néha elviselhetetlen. Tudom, hogy a szülői szívben ott az a nehéz, láthatatlan kő. Az a kérdés, ami éjjelente visszatér: „Vajon láthattam volna valamit? Vajon tehettem volna többet?” A mai evangélium és Izajás próféta szava ma ezt a követ akarja elgördíteni a szívetekről. Hallgassátok meg: a betegség, amivel Ben megküzdött, nem a ti hibátok volt. Nem mulasztottatok el semmit. Isten nem vádol benneteket. A világban vannak olyan viharok, amelyek a test törékenységéből fakadnak, és amelyek kívül esnek minden emberi éberségen. Nincs olyan gondoskodás, nincs olyan szeretet, amely megállíthatta volna azt, ami a természet rendjében elkerülhetetlen volt. Ne vádoljátok magatokat! Isten nem a bírótok, aki a hibákat keresi, hanem az Atya, aki átölel benneteket. Ti nem hibáztatok, ti csak szerettetek. És az a szeretet, amivel Ben életét körülvettétek, az a legdrágább kincs, ami az örökkévalóságba is elkísérte őt.

Szent Pál a második olvasmányban azt mondja: „Mindent el tudok viselni abban, aki erőt ad.” Ez a titok. Nem mi vagyunk erősek, hanem Ő ad erőt. Amikor Ben tizenöt évesen, minden kérés nélkül felajánlotta a teljes malacperselyét a beteg nagybátyjának, nem a pénz számított. Az a mozdulat volt az igazi: egy fiú, aki már tizenöt évesen értette, hogy az élet lényege az adás. Hogy az élet nem a birtoklásról, hanem a megosztásról szól. Ben ezt a leckét megtanította nektek, és most, a mennyei lakománál, ő már látja a király arcát. Ő már ott ül a nagy asztalnál, ahol nincs többé fájdalom, nincs többé könny, csak a végtelen szeretet.

Ryan, te vagy az, aki ezt a testvéri lángot továbbviszed. Ne félj a jövőtől. Ne félj attól, hogy a hiány néha elborít. Ben ott van a fényben, szabadon, mint egy repülőgép, amely végre elhagyta a ködös kifutópályát, és a végtelen égbolton szárnyal. Ő nem a hiány, hanem az ígéret a te életedben. Ő ott van minden egyes repülőgép szárnycsapásában, amit a felhők között látsz. Ő ott van a te terveidben, a te álmaidban. Ő a te testvéred, aki most már a mennyből vigyáz rád.

Amikor ma hazamentek, ne a fájdalomra figyeljetek. Nézzetek fel az égre. Ha egy gép zúgását halljátok, ne a hiányt érezzétek, hanem gondoljatok arra a fiúra, aki szerette a fellegeket. Ben már célba ért. Ő az, aki most az Úr asztalánál közbenjár értetek. Az Úr, aki Ben megtartója volt, veletek van most is. Ne féljetek, mert a szeretet, amely benneteket összekötött, erősebb a halálnál, és örökké él az Isten szívében.

Kérjétek ma tőle és a Mennyei Atyától azt a békét, amely minden értelmet felülmúl. Az Úr veletek van, ma is, holnap is, mindörökké. Legyen ez a mai nap a tiétek, a csendes remény napja. Ne cipeljétek tovább a terhet, amit nem nektek kell hordoznotok. Isten szeret titeket, és Ben, a ti drága fiatok, ebben a szeretetben él tovább. Ámen.