Pietrelcinai Szent Pio áldozópap emléknapja

Amikor ma a Példabeszédek könyvének szavaira gondolok – „Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok” – óhatatlanul a csendes, hétköznapi vágyak jutnak eszembe. Nem nagy dolgok ezek. Nem gazdagság, nem hatalom. Csak annyi, hogy „add meg nekem a szükséges kenyeret”. Van ebben valami mélységesen emberi, valami, ami visszavisz minket az alapokhoz. Gondoljatok ma egy pillanatra arra a képre, amikor egy tizenöt éves fiú, a mi drága Benjaminunk, a családja körében ül, és a szeme csillog a jövő terveitől. Nem a világ megváltásáról beszél nagy szavakkal, hanem arról a képzeletbeli légitársaságról, a 'Con Chim Airlines'-ról, amit megálmodott. Ez a fiú, aki a technológia mélységeiben, az AWS felhőiben és a kódok logikájában otthonosan mozgott, valójában egyetlen dolgot keresett: a kapcsolódást. Azt a fajta tiszta, akadálytalan kapcsolatot, amiről ma az evangélium is beszél, amikor Jézus elküldi tanítványait, hogy „ne vigyenek semmit az útra”.

Jézus ma azt mondja: „Ne vigyetek magatokkal semmit.” Ez egy radikális felszólítás. A tanítványoknak el kell hagyniuk a biztonságot jelentő zsákot, a kenyeret, a pénzt. Miért? Mert a küldetésük lényege nem a saját készleteikben rejlik, hanem abban a hatalomban, amit Krisztustól kaptak. Benjamin élete – bár földi szemmel rövid volt – pontosan ezt a fajta „könnyű poggyászt” képviselte. Ben nem a felhalmozott földi javakban élt, hanem a kíváncsiságban, az álmokban és abban a mérhetetlen szeretetben, amit a családja felé sugárzott. Emlékeztek arra a történetre, amikor tizenöt évesen, minden kérés nélkül, felajánlotta a teljes malacperselyét a stroke-kal küzdő nagybátyjának, Williamnek? Nem törte fel, nem is kellett, mert a segítség megérkezett más úton, de a gesztus – az a tiszta, önzetlen szándék, hogy egy tizenöt éves fiú odaadná mindazt, amije van – az az ő igazi arca volt. Ő nem a biztonságát védte, hanem a szeretetet választotta.

Alan és Thao, tudom, hogy három hónappal a búcsú után a csend még mindig nehéz teher. Tudom, hogy vannak reggelek, amikor a hiány nemcsak egy gondolat, hanem egy fizikai akadály az ajtóban. Azt is tudom, hogy a gyász csendjében ott bujkál az a marcangoló kérdés, amit sokan hordoznak: „Vajon mindent megtettem? Nem mulasztottam el valamit? Nem lehetett volna másképp?” Hallgassátok meg ma Isten szavát: „Minden isteni szó tiszta; pajzs az azoknak, akik benne bíznak.” Isten nem a hibákat keresi, nem a mulasztásokat rója fel. Ő a ti szíveteket vizsgálja, és abban nem a bűnt, hanem a mérhetetlen, fájdalmas, tiszta szeretetet látja. A betegség, amivel Ben megküzdött, nem a ti hibátok volt. Isten nem küld betegséget, és nem vádol benneteket semmivel. Ez a teher, amit magatokban hordoztok, nem Istentől való. Tegyétek le ezt a követ. Ti nem mulasztottatok el semmit; ti szerettétek őt, és ez a szeretet az egyetlen valóság, ami számít. Jézus ma sem vádol senkit, amikor a betegek gyógyítására küldi a tanítványokat; ő éppen azokat keresi, akik a leginkább törékenyek.

Szent Pio atya, akire ma emlékezünk, egész életében a sebeket hordozta, de a sebeken keresztül a gyógyulást közvetítette. Ben élete is ilyen volt: bár ő maga is áthaladt a szenvedésen, a lelke tiszta maradt, mint egy kristály. Benjamin élete olyan volt, mint egy tiszta, fókuszált fénysugár. Nem a hosszúsága, hanem az intenzitása határozta meg. Gondoljatok arra a fiúra, aki a repülőtér mellett állva, a naplemente fényében figyeli a gépek felszállását, és közben a jövőről álmodik. Ő nem a halálra készült, hanem az életre. És bár az útja földi szemmel rövidnek tűnt, Isten szemében a teljesség pillanata volt. Ő már célba ért. Ott van a mennyei banketten, ahol nincs többé betegség, nincs többé kódolásba fektetett éjszakai fáradtság, csak a végtelen, örök fény. Ryan, a te testvéred, a te társad a közös álmokban – ő nem tűnt el. Amikor egy repülőgép húz el a fejünk felett, amikor egy új ötlet pattan ki a fejedből, tudd, hogy ő mosolyogva figyel fentről. Ne félj élni, ne félj álmodni, mert Ben azt akarná, hogy a te életed is ugyanolyan bátor és kíváncsi legyen, mint az övé volt. Te vagy az ő örököse, a szeretet, amit ő adott, most rajtad keresztül árad tovább a világba.

Sokszor azt gondoljuk, hogy a hit valami elvont dolog, valami, ami a templom falai közé zárható. De Jézus ma azt mondja, hogy a hit az, amikor elindulunk, és bízunk abban, hogy Isten gondoskodik rólunk. Amikor egy tizenöt éves fiú úgy dönt, hogy a malacperselye tartalmát felajánlja a beteg nagybátyjának, az nem egy elméleti hit volt. Az a szeretet cselekedete volt. Ez a fajta szeretet az, ami túléli a halált is. A 'Giếng Gioan Baotixita' kút, amit az ő emlékére állítottak, nemcsak vizet ad a szomjazóknak, hanem azt a szeretetet árasztja, ami Ben szívéből fakadt. Ez az ő igazi öröksége: egy olyan szeretet, ami nem fogy el, hanem folyamatosan árad, és táplálja azokat, akiknek szükségük van rá.

Ezért, kedves testvéreim, akik távolról figyeltek, akik szintén hordozzátok a saját kereszteteket, a magányos éjszakákat, a gyermeketek hiányát: ne féljetek. A szeretet soha el nem múlik. Még akkor sem, ha most úgy tűnik, a sötétség győzött. A keresztrefeszített Krisztus, aki maga a szeretet, nem hagyott el titeket. Ő ott lépked mellettetek a sivatagban, és ő az, aki a könnyeket letörli. Ne keressétek a választ a „miértekre”, mert az emberi értelem itt rövid. Keressétek a választ a „hogyan tovább”-ra: úgy éljetek, ahogy Ben élt – hűségesen, kíváncsian, és mindenekelőtt szeretve. Ben életének minden egyes pillanata egy ajándék volt, amit Isten rátok bízott, és amit ti hűséggel, szeretettel, minden egyes napon átöleltetek.

Ma, amikor hazamentek, álljatok meg egy pillanatra. Nézzétek meg az eget, ott, ahol a gépek fehér csíkot húznak a kékbe. Mondjátok ki csendesen a nevét: Benjamin. És engedjétek, hogy az a béke, amely minden értelmet felülmúl, átölelje a szíveteket. Ben már célba ért. Ő ott vár titeket, azzal a ragyogó mosollyal, ami akkor is ott volt, amikor a világ legnehezebb pillanatait élted át. Ott vár titeket, hogy együtt ünnepeljetek az Atya házában, ahol már soha többé nem lesz könny, csak az örök, boldog élet. Ben nem tűnt el, csak előre ment, hogy előkészítse a helyet a mennyei 'Con Chim Airlines' kifutópályáján. Éljétek tovább az ő álmát, szeressétek egymást azzal a tisztasággal, amivel ő szerette a világot, és tudjátok, hogy a szeretet, ami összeköt benneteket, erősebb a halálnál. Ámen.