Szűz Mária születése

Képzeljünk el egy kis, jelentéktelennek tűnő települést, valahol a hegyek lábánál. Betlehem-Efrata, ahogy Mikeás próféta nevezi, nem a hatalom központja, nem a világot irányító birodalmak székhelye. Mégis, a próféta szavai szerint innen származik az, akinek eredete az ősidőkből való. Ma, Szűz Mária születésének ünnepén, pontosan ezt a titkot szemléljük: a kicsinységből születő végtelen nagyságot. Mária születése nem csupán egy történelmi dátum, hanem az a hajnalhasadás, amely megelőzi a Napfelkeltét, Krisztust.

A mai evangélium, a nemzetségtábla hosszú, olykor nehezen kiejthető nevei, valójában egyetlen nagy történetet mesélnek el. Benne van Ábrahám, Dávid, a királyok, és ott vannak a bűnösök, a törékeny emberek, akik mind-mind Isten tervének részei. Ez a hosszú láncolat, amely végül elvezet Máriához, majd Jézushoz, azt üzeni nekünk: senki élete nem elszigetelt esemény. Benjamin Vo élete sem az volt. Amikor Benre gondolunk, a mi drága Benjaminunkra, nem egy lezárt fejezetet látunk, hanem egy életet, amely szerves része Isten örök tervének. Ahogy a nemzetségtáblában minden név fontos, minden sors számít, úgy Ben tizenöt éve is egy pótolhatatlan, ragyogó láncszem ebben a nagy, isteni történetben.

Sokszor, amikor az élet rövidségére gondolunk, a szívünk összeszorul. Azt kérdezzük: miért? Miért van az, hogy valaki, aki annyi kíváncsisággal és jósággal volt teli, mint Ben, csak ennyi időt kapott? De nézzétek meg Mária születését. Mária születése is egy csendes, egyszerű kezdet volt, amely mögött Isten hatalmas terve húzódott. Ben élete is ilyen volt: egy csendes, tiszta fény, amely sokkal messzebb világít, mint azt mi, földi szemmel látni tudnánk. Az ő kíváncsisága, az a mérnöki pontosság, amivel a világot szemlélte, az a vágya, hogy megértse a dolgok működését – legyen szó repülőgépekről vagy az élet legmélyebb kérdéseiről – mind-mind azt mutatta, hogy ő már korán otthon volt Isten alkotásában.

Emlékezzünk arra a pillanatra, amikor Ben a családjával, a „tökéletes négyessel” utazott. A világot látta, a templomokat, a grotto-kat, a hatalmas repülőterek forgatagát. Ben nemcsak nézte a világot, hanem szerette is. Amikor a repülőtereken „spotting”-ozott az édesapjával, az nem csak egy hobbi volt. Az egy közös nyelv volt, egy olyan pillanat, ahol az apa és a fiú, a két egymáshoz hasonló, éles elméjű ember, együtt csodálkozott rá az Alkotó zsenialitására. Ben nem félt a jövőtől, ő a jövőt tervezte. Az ő „Con Chim Airlines”-a, az a képzeletbeli légitársaság, amiről annyit mesélt, nem csupán gyermeki játék volt. Az az ő lelkének a szárnyalása volt, egy olyan vágy, hogy magasabbra törjön, hogy közelebb kerüljön az éghez.

Szeretnék most hozzátok szólni, Alan, Thao és Ryan. Tudom, hogy a hiány néha olyan, mintha az égbolt egy darabja szakadt volna le. De Mária születésének ünnepe azt tanítja nekünk, hogy Isten a kicsinységben is nagyot cselekszik. Ben élete, az ő tizenöt éve, nem egy „félbehagyott” történet. Isten szemében minden élet teljes, ha az a szeretetben telt el. Ben szeretett titeket. Az ő szeretete, az a csendes, mégis mély kötődés, ami a testvéréhez, Ryanhez fűzte, vagy az a tisztelet, amivel a szülei felé fordult, az mind-mind Isten jelenlétének a jele. Ő most már nem a földön, hanem az égben, a „Banquet of Heaven”-ben, a mennyei lakomán van, ahol minden kérdésére választ kapott.

Sokan vagytok itt, akik hordozzátok a saját kereszteteket. Talán egy gyermek hiányát, talán egy megoldhatatlannak tűnő élethelyzetet. Azt mondják nektek, legyetek erősek. De én azt mondom: legyetek hűségesek. Hűségesek ahhoz a szeretethez, amit kaptatok. Ne féljetek a csendtől. A csendben az Úr szól. És a csendben Ben is ott van. Ő most már nem a kódok között keresi a válaszokat, hanem a Szeretet forrásánál, az Atya ölelésében. Ben élete egy ragyogó, tiszta ajándék volt. Soha ne gondoljátok, hogy a ti szeretetetek nem volt elég. Isten nem a földi évek számában méri a szeretetet. Ben tizenöt éve egy beteljesedett, tökéletes élet volt.

Ryan, te vagy a testvére, a legjobb barátja. Te hordozod tovább azt a kíváncsiságot, azt a mérnöki elméjű, mégis gyengéd lelkületet, ami Ben volt. Ne félj élni. Ne félj örülni. Ben nem azt akarná, hogy a szomorúságban maradj, hanem azt, hogy éld az életet, amit ő már nem tud itt a földön, de aminek a szépségét ő most már az örökkévalóság fényében látja. Amikor az égre nézel, amikor egy repülőgép elhúz feletted, tudd, hogy ő ott van. Ő a te csendes társad.

Ma, amikor hazamentek, kérlek titeket, tegyetek meg egy apró, csendes dolgot. Ne a világ nagy eredményeit keressétek. Keressétek a csendet. Ben szeretett csendben figyelni. Ma, amikor valaki megszólít titeket, figyeljetek rá úgy, ahogy Ben figyelt az apja történeteire. Adjátok meg a másiknak azt a figyelmet, amivel Ben megajándékozott minket. Ez az ő öröksége. Ez az a kovász, ami tovább él bennetek, és ami lassan, csendesen, de biztosan megkeleszti a jövőtöket a reményben.

Benjamin, drága Ben, te már a Mennyei Lakomán ülsz. Ott már nincs szükség kódokra, nincs szükség bonyolult infrastruktúrákra, mert te magát az Alkotót látod. Kérünk, imádkozz a szüleidért, Alanért és Thaóért, és a testvéredért, Ryanért. Imádkozz mindannyiunkért, akik még itt küzdünk a földi élet nehézségeivel. Taníts meg minket úgy szeretni, ahogy te szerettél: feltétel nélkül, tisztán és nagylelkűen. És amikor a mi földi utunk is véget ér, ott vársz majd minket, azzal a ragyogó mosollyal, ami akkor is ott volt, amikor a világ legnehezebb pillanatait élted át. Ott vársz minket, hogy együtt ünnepeljünk az Atya házában, ahol már soha többé nem lesz fájdalom, csak az örök, boldog élet. Ámen.