Keresztelő Szent János vértanúsága

Képzeljenek el egy ünnepi asztalt. Egy asztalt, amely köré egy család gyűlik össze, ahol nevetés hallatszik, ahol tervek szövődnek, és ahol a szeretet láthatatlan szálai fonják körbe a jelenlévőket. Egy asztalt, amelyen ott van a mindennapi kenyér, de ott van az élet minden apró öröme is. Ez az asztal a biztonság és a közösség helye.

Ma, augusztus huszonkilencedikén, a liturgia egy egészen másfajta asztalhoz vezet minket. Keresztelő Szent János vértanúságára emlékezünk, és az evangéliumban Heródes király lakomáját látjuk. Ez az asztal azonban nem a szeretetről szól. Ez az asztal a hatalomról, a félelemről, a meggondolatlan ígéretekről és végül egy tragikus áldozatról beszél. Ott, azon a lakomán, egy tálon hozzák be Keresztelő Szent János fejét. Ez egy sötét pillanat, a világ kegyetlenségének pillanata.

De miért állunk meg ma ennél a nehéz történetnél? Azért, mert pontosan két hónap és tizenhat nap telt el azóta, hogy június tizenharmadikán a mi drága Benjaminunk, a mi Benünk elindult egy másik asztalhoz. Ahhoz az asztalhoz, amelyet Isten készített az ő választottainak a mennyei hazában. És bár a világ asztala néha üresnek tűnik, és a hiány fájdalma szinte elviselhetetlen Alan, Thao és Ryan számára, Isten igéje ma egy mélyebb igazságról beszél nekünk.

Szent Pál a korintusiakhoz írt első levelében azt mondja: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket.” Ez a mondat a kulcs Benjamin életéhez és ahhoz a titokhoz, amit ő hordozott. Ben nem a világ harsány erejével hódított. Ő a szelídségével, a tiszta szívével és azzal a zseniális elmével ragyogott, amelyet Istentől kapott.

Benjamin egy olyan fiú volt, akit a világ talán „gyöngének” látott volna a maga tizenöt évével, de Isten szemében ő óriás volt. Gondoljanak bele: egy fiú, aki a kódok, az algoritmusok és a mesterséges intelligencia világában otthonosabban mozgott, mint sok felnőtt. Aki a nyolcadikos matematikát negyedikesként oldotta meg. Ez a briliáns elme nem a gőgöt táplálta benne, hanem a kíváncsiságot és a tiszteletet. Ben nem akart több lenni másoknál; ő egyszerűen csak érteni akarta a világot, amit az Alkotó teremtett.

De van egy kép, egy apró részlet Ben életéből, ami ma, Szent János vértanúságának napján különösen is megszólít minket. Ez a „Con Chim Airlines” története. Emlékeznek, hogyan csillant fel a szeme, és hogyan kuncogott, amikor erről a saját, képzeletbeli légitársaságáról beszélt? „Madár Légitársaság”. Ebben a névben benne volt minden: a repülés iránti szenvedélye, a Boeing 737-esek technikai csodálata, de legfőképpen az a gyermeki szabadság, amely nem ismeri a földhözragadtságot.

Ez a kép – a madár, amely felszáll – a mi vezérfonalunk ma.

Mielőtt azonban a vigasztalás szárnyaira kelnénk, meg kell állnunk a földön. Meg kell neveznünk azt a fájdalmat, ami itt van velünk. Két hónap telt el. A világ talán azt hiszi, hogy a gyász ideje lassan lejár, de mi tudjuk, hogy az üresség most kezd igazán visszhangozni. Az üres szoba, a néma számítógép, a hiányzó nevetés a vacsoránál… ezek valóságos sebek. Alan és Thao, tudom, hogy vannak reggelek, amikor a hiány súlya olyan, mint egy kő a mellen. Ryan, tudom, hogy a testvéred hiánya egy olyan űrt hagyott, amit senki más nem tölthet be.

Heródes asztalánál a halál győzött, de Szent Pál emlékeztet minket: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” Benjamin élete nem a halálról szól, hanem arról a dicsőségről, amit Isten munkált benne.

Van egy másik történet is Benről, amit ma, a vértanú János emléknapján másként hallunk. Az a pillanat, amikor Ben tizenöt évesen, látva nagybátyja, William szenvedését a stroke után, felajánlotta a teljes malacperselyét. Nem törte össze, nem szórta szét – nem volt rá szükség –, de a felajánlás megtörtént. „Itt van mindenem, odaadom.”

Gondoljanak a kontrasztra! Heródes asztalánál egy lány egy fejet kér egy tálon, hogy bosszút álljon. Benjamin asztalánál egy fiú a teljes megtakarítását kínálja, hogy gyógyítson. Ez az a pont, ahol a fény betör a sötétségbe. Ben szíve nem a bosszúról vagy a hatalomról szólt, hanem az önzetlen odaadásról. Ez az ő „vértanúsága” a szeretetben: kész volt odaadni mindent, amije volt.

Szent Pál azt mondja: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében semmi, hogy semmivé tegye azokat, akik valaminek látszanak.” Benjamin szelídsége és tisztelettudó lénye többet ér minden földi királyság felénél, amit Heródes ígért. Ben nem akart királyságot; ő csak segíteni akart. Ő csak szeretni akart.

Szeretnék most közvetlenül hozzátok szólni, Alan és Thao. Tudom, hogy a szülői szív néha a legsötétebb órákban önmagát vádolja. „Vajon mindent észrevettünk? Vajon tehettünk volna többet?” Hallgassátok meg az Úr szavát: Benjamin élete egy kerek egész volt Isten szemében. Az a tizenöt év nem egy „félbehagyott” élet, hanem egy beteljesedett küldetés. Ti olyan otthont adtatok neki, ahol ez a zseniális elme és ez a szelíd lélek biztonságban tudott szárnyalni. Ti voltatok a szárnyak a „Con Chim Airlines” alatt. Ben nem vádol titeket semmiért. Ő hálával néz rátok, mert ti tanítottátok meg neki, hogy „próbálkozni az egyetlen, ami számít”.

Benjamin nem veszett el. Ő csak „átszállt” egy másik járatra.

És te, Ryan… Ben legjobb barátja és öccse. Te hordozod az ő örökségét a legközelebbről. Amikor hiányzik, gondolj arra a kuncogásra, amikor a madarakról beszélt. Gondolj arra a kitartásra, amivel a tollaslabdapályán küzdött. Te vagy az élő bizonyíték arra, hogy Ben szeretete itt maradt köztünk. Ő most is szurkol neked, és azt akarja, hogy te is teljes szívvel éld az életedet.

Ma, Keresztelő Szent János ünnepén, látjuk a vértanúság nehézségét, de látjuk a győzelmet is. János előkészítette az utat Jézusnak. Benjamin is előkészített egy utat a szívünkben: az irgalmasság, a tudás és a tiszta szeretet útját. A Cà Mau-i kút, amely az ő nevét viseli, a „Giếng Gioan Baotixita”, pontosan ezt jelképezi. A víz, amely életet ad, amely soha nem fogy el, és amely Ben nevét hordozza. János keresztelt a vízzel, Ben neve pedig tiszta vizet ad a szomjazóknak.

Mit vigyünk magunkkal ma erről a liturgiáról?

Ne a tálon hozott fej képét vigyük el, hanem a felajánlott malacpersely képét. Ne a hatalom gőgjét, hanem a „Con Chim Airlines” szelíd szabadságát.

Egy apró, doable dolgot kérek ma mindenkitől, aki hallja ezeket a szavakat. Ma tegyenek meg valami olyat, amit Ben is tenne. Legyenek türelmesek valakivel, aki lassabb. Forduljanak oda egy gyermekhez, aki éppen felfedez valamit. Vagy egyszerűen csak mosolyogjanak rá valakire, aki szomorúnak tűnik. Vigyék tovább Ben szelídségét.

Benjamin, drága fiam, te már nem a Boeingek pilótafülkéjéből nézed a világot, hanem Isten dicsőségének fényében látsz minket. Te már Szent Jánossal és Szent Carlo Acutisszal ülsz a mennyei lakománál. Ott nincs többé hiány, nincs többé fájdalom, csak az a végtelen öröm, amit te mindig is kerestél a kódok és a csillagok között.

Imádkozz értünk, Ben! Imádkozz a szüleidért, hogy a szívük békére leljen. Imádkozz Ryanért, hogy erős legyen. És imádkozz mindannyiunkért, hogy egyszer mi is felszállhassunk azon a légitársaságon, amelynek célállomása az örök szeretet országa.

Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Ámen.