Évközi 18. hét hétfője

Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén, a negyedik esztendő ötödik havában a gibeoni Acur fia, Hananja próféta ezt mondta nekem az Úr házában, a papok és az egész nép jelenlétében: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Összetöröm Babilon királyának igáját! Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának minden edényét, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya elvitt erről a helyről Babilonba. És visszahozom erre a helyre Jekoniját, Jojakim fiát, Júda királyát és Júda minden száműzöttjét, akik Babilonba mentek – mondja az Úr –, mert összetöröm Babilon királyának igáját!” Ekkor Jeremiás próféta így válaszolt Hananja prófétának a papok és az egész nép jelenlétében, akik az Úr házában álltak: „Ámen! Úgy tegyen az Úr! Teljesítse az Úr szavaidat, amelyeket prófétáltál, és hozza vissza az Úr házának edényeit és az összes száműzöttet Babilonból erre a helyre! Mindazonáltal hallgasd meg ezt a szót, amelyet én mondok a te füled hallatára és az egész nép füle hallatára: A próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborút, csapást és dögvészt prófétáltak sok országnak és nagy királyságoknak. A próféta pedig, aki békességet prófétál, csak akkor ismertetik meg, mint akit valóban az Úr küldött, ha beteljesedik a prófétai szó.” Ekkor Hananja próféta levette az igát Jeremiás próféta nyakáról, összetörte azt, és így szólt az egész nép jelenlétében: „Ezt mondja az Úr: Így töröm össze Két esztendőn belül Nebukadnezárnak, Babilon királyának az igáját minden nép nyakáról!” Ekkor Jeremiás próféta elment a maga útjára. Miután Hananja próféta összetörte az igát Jeremiás próféta nyakáról, az Úr szava így szólt Jeremiáshoz: „Menj, és mondd meg Hananjának: Ezt mondja az Úr: Fafa-igát törtek össze, de vas-igát készítettél helyette! Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Vas-igát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy szolgáljanak Nebukadnezárnak, Babilon királyának, és szolgálni fognak neki; még a mező vadait is neki adtam.” Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananja prófétának: „Halld meg, Hananja! Nem küldött téged az Úr, és te hamis bizakodásba ringattad ezt a népet! Ezért ezt mondja az Úr: Íme, eltávolítalak téged a föld színéről; még ebben az esztendőben meghalsz, mert lázadást hirdettél az Úr ellen!” És meghalt Hananja próféta abban az esztendőben, a hetedik hónapban.

R. Uram, taníts meg engem parancsolataidra! Tartsd távol tőlem a hamisság útját, és ajándékozz meg engem törvényeddel! R. Uram, taníts meg engem parancsolataidra! Ne vedd el számból teljesen az igazság szavát, mert a te ítéleteidben van reményem! R. Uram, taníts meg engem parancsolataidra! Térjenek hozzám, akik téged félnek, és akik ismerik a te bizonyságaidat! R. Uram, taníts meg engem parancsolataidra! Legyen a szívem hibátlan a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek! R. Uram, taníts meg engem parancsolataidra! A bűnösök leselkednek rám, hogy elpusztítsanak, de én a te bizonyságaidra figyelek. R. Uram, taníts meg engem parancsolataidra! Ítéleteidtől nem térek el, mert te tanítottál engem. R. Uram, taníts meg engem parancsolataidra!

Jézus azonnal intett a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, felment a hegyre magányosan, hogy imádkozzék. Amikor esteledett, egymagában volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, és a hullámok dobálták, mert a szél szembe fújt. A negyedik éjszakai őrváltáskor Jézus odament hozzájuk a tengeren lépkedve. Amikor a tanítványok meglátták őt a tengeren járni, megrettentek. „Kísértet az!” – mondták, és félelmükben felkiáltottak. Jézus azonban azonnal megszólította őket: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter így válaszolt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő pedig azt mondta: „Jöjj!” Péter kilépett a bárkából, elindult a vízen, és Jézus felé ment. De látva a erős szelet, megijedt, és amikor süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg engem!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és így szólt hozzá: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” És amikor beszálltak a bárkába, a szél elült. A bárkában lévők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Miután átkeltek, Genezáret földjére érkeztek. Amikor az annak a helynek a lakói felismerték őt, elküldtek az egész környékre, és hozzáhozták mindazokat, akik betegek voltak. És kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, mind meggyógyultak.