Szent I. Gergely pápa és egyháztanító emléknapja

Képzeljenek el egy csendes, galileai partvidéket, a Genezáreti-tó szélét. Nem egy díszes templomi környezet ez, hanem a munka helyszíne: hálók, csónakok, a fáradtság illata és a víz csobogása. A halászok egész éjszaka dolgoztak. Dolgoztak, küzdöttek, vetették a hálókat, de a hálóik üresek maradtak. Ez a kudarc nem egy elméleti dolog; ez a megélhetésük, a munkájuk gyümölcsének a hiánya. Aztán Jézus odalép, és egy olyan parancsot ad, ami emberi ésszel érthetetlen: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!”

Simon Péter válasza őszinte, emberi és fájdalmas: „Mester, egész éjszaka fáradtunk, és semmit sem fogtunk.” Ismerős ez a mondat? Ismerős az az érzés, amikor mindent megtettünk, minden erőnket beleadtuk, minden szeretetünket belefektettük egy ügybe, egy életbe, egy küzdelembe, és mégis… az eredmény nem az, amire vágytunk?

Két hónap telt el június tizenharmadika óta. Két hónap, amióta a mi drága Benjaminunk, a mi Benünk, átlépett az Atya házába. Amikor ma a tóparti üres hálókról olvasunk, nem tudunk nem a mi saját szívünk ürességére gondolni. Alan, Thao, Ryan – tudom, hogy ez a hiány nem egy elvont fogalom. A hiány az a csend, ami akkor támad, amikor a szokásos kuncogás, a billentyűzet kopogása vagy a repülőgépek iránti rajongásból fakadó lelkes beszélgetések elhallgatnak. Ne siessünk tovább. Álljunk meg ennél a hiánynál. A fájdalom, amit hordoztok, nem egy hiba, nem egy elkerülhető dolog, hanem a szeretetnek az a része, ami még itt maradt a földön. Amikor a szívünk fáj, az azért van, mert volt mit szeretni. És Ben, a mi Benjaminunk, olyan volt, akit nem lehetett nem szeretni.

Szent Pál ma a korintusiaknak írt levelében nagyon keményen fogalmaz. Azt mondja: „Ha valaki bölcsnek tartja magát e világban, legyen balgává, hogy bölccsé váljék.” Pál arra hív minket, hogy engedjük el a világ bölcsességét, amely mindent mérhető eredményekben, sikerekben és logikai sorokban akar látni. A világ logikája szerint Ben élete egy „túl korai” lezárás, egy „üres háló”. De Isten logikája nem a mennyiségről, hanem a teljességről szól. „Minden a tiétek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.”

Benjamin Vo élete, az a tizenöt év, amit velünk töltött, egy csodálatos, Isten által adott teljesség volt. Gondoljanak csak a kíváncsiságára! Ben nemcsak a matematikában vagy a technológiában volt zseniális, hanem abban a képességében is, ahogy a világot szemlélte. Ő nem a világ „bölcs” módján járt, hanem a lélek tiszta kíváncsiságával. Amikor a „Con Chim Airlines”-ról álmodott, amikor az édesapja mellett az égre nézett, ő nemcsak a gépeket látta, hanem a horizontot, a lehetőséget, a szabadságot.

Volt egy pillanat, ami különösen megmutatja, milyen mély volt az ő lelke. Amikor William nagybátyja beteg lett, Ben, a tizenöt éves fiú, a saját piggy bankjának tartalmát kínálta fel. Nem törte össze, nem szórta szét, de az ajánlat ott volt. Ez az ajánlat nem a pénzről szólt. Ez az ajánlat arról a tiszta, áldozatos szeretetről szólt, ami Ben szívében égett. Ő már akkor értette, amit sok felnőtt életen át keres: hogy az életünk nem a miénk, hanem ajándék, amit tovább kell adni. Emlékezzenek az édesapa álmára: Ben, a kisfiú, aki fagyit vesz az apjának. Ez a kép nem a földi pénzről szól, hanem arról a belső gazdagságról, amellyel Benjamin rendelkezett. Ben nem üres kézzel ment el. Az ő lelki korsója tele volt szeretettel, figyelmességgel és azzal a finom gyermeki hálával, amellyel a szülei felé fordult.

Szeretnék most közvetlenül hozzátok szólni, Alan és Thao. Tudom, hogy a szülői szív mélyén ott bujkál a kérdés: „Vajon mindent jól csináltunk? Vajon nem maradtunk-e el valamivel?” A mai evangéliumban, amikor Péter azt mondja: „Uram, távozz tőlem, mert bűnös ember vagyok”, Jézus nem elfordul, hanem azt mondja: „Ne félj!” Isten nem a számonkérés Istene, hanem a gyógyításé. Ti, Alan és Thao, a szeretet teljességét adtátok neki. Az az otthon, amit teremtettetek, az a biztonság, amit nyújtottatok, az az út, amit együtt jártatok be a világban – Lourdes-tól a Vatikánig –, mind-mind a ti szeretetetek bizonyítéka. Ne vádoljátok magatokat semmivel. Isten nem vádol titeket, és Ben sem. Ő hálával tekint rátok, mert ti voltatok az ő földi biztonsága. Ne keressétek a hibát ott, ahol csak a szeretet volt jelen.

És te, Ryan… tudom, hogy neked a legnehezebb. A testvér hiánya egy olyan űr, amit csak az idő és a hit tud lassan, nagyon lassan betölteni. De tudd, hogy Ben nem tűnt el. Ő most már nem a földi repülőterekről figyeli a gépeket, hanem az örökkévalóság kapujából tekint le rátok. Ő a te védelmeződ, a te angyalod. Amikor tanulsz, amikor játszol, amikor az égre nézel, tudd, hogy ő ott van veled. Te hordozod az ő örökségét ezen a földön.

Sokszor érezzük magunkat úgy, mint a halászok a tóparton: fáradtak vagyunk, és úgy látjuk, a hálóink üresek. De Jézus ma is azt mondja: „Evezz a mélyre.” A mély nem a fájdalom mélysége, hanem az Istenbe vetett bizalom mélysége. Ott, ahol emberi erőnk elfogy, ott kezdődik Isten munkája. Benjamin élete egy korai, de tökéletes termés volt. Az ő „Con Chim Airlines”-a most már az égbolt végtelenjében szárnyal, ahol nincsenek technikai korlátok, csak az örök, boldog élet.

Ma, amikor hazamentek, kérlek titeket, tegyetek meg egy apró, csendes dolgot. Ne a világ nagy eredményeit keressétek. Keressétek a csendet. Ben szeretett csendben figyelni, szeretett hallgatni. Ma, amikor valaki megszólít titeket, figyeljetek rá úgy, ahogy Ben figyelt az apja történeteire. Adjátok meg a másiknak azt a figyelmet, amivel Ben megajándékozott minket.

Benjamin, drága Ben, te már a Mennyei Lakomán ülsz. Ott már nincs szükség kódokra, nincs szükség bonyolult infrastruktúrákra, mert te magát az Alkotót látod. Kérünk, imádkozz a szüleidért, Alanért és Thaóért, és a testvéredért, Ryanért. Imádkozz mindannyiunkért, akik még itt küzdünk a földi élet nehézségeivel. Taníts meg minket úgy szeretni, ahogy te szerettél: feltétel nélkül, tisztán és nagylelkűen.

És amikor a mi földi utunk is véget ér, ott vársz majd minket, azzal a ragyogó mosollyal, ami akkor is ott volt, amikor a világ legnehezebb pillanatait élted át. Ott vársz minket, hogy együtt ünnepeljünk az Atya házában, ahol már soha többé nem lesz betegség, csak az örök, boldog élet.

Az Úr legyen veletek, és az ő békéje, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ámen.