Az évközi idő tizenkilencedik hetének szerdája

„Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” – halljuk ma Jézus szavait a Máté evangéliumból.

Ez a mondat nem csupán egy ígéret, hanem egy mélységes valóság. Nem kell hatalmas tömeg, nem kell nagyszabású esemény ahhoz, hogy Isten jelen legyen. Elég két, vagy három ember, akik tiszta szívvel fordulnak Hozzá, és Ő máris közöttük van.

És mi a célja ennek az együttlétnek? Az evangélium elsősorban a testvéri kiigazításról szól. Arról, hogyan segítsük egymást, ha valaki eltéved. De a végső kicsúcsosodás mégis az imádságban van: „Ha ketten megegyeznek a földön bármiben, amit kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.”

Az első olvasmányban, Ezékiel próféta könyvében Isten egy pecsétet helyez azok homlokára, akik „nyögnek és sóhajtoznak mindazon utálatosságok miatt, amelyek benne történnek”. Ez a „Thau” jel, a kereszthez hasonló pecsét, a védelem jele. Isten látja a szív tisztaságát, a bűn miatti fájdalmat, és megóvja azokat, akik Hozzá tartoznak.

Nyolc hét telt el azóta, hogy Benjamin Vo hazatért a Mennyei Atyához.

Amikor Benre gondolunk, felidézhetjük azt a gyönyörű, tiszta mosolyt, amellyel annyi örömet szerzett. Ben mosolya nem csupán egy arckifejezés volt; az a szívének tiszta derűjét tükrözte. Egy mosolyt, amely magától értetődő boldogságról tanúskodott, és amely a családja, barátai felé sugárzott. Ez a mosoly, ez a tiszta öröm volt az ő „Thau” jele, amely Isten szemében különleges védelmet jelentett.

Jézus ma azt mondja, hogy Ő ott van közöttünk, amikor összegyűlünk a nevében. Itt vagyunk ma is, együtt, Benre emlékezve, imádkozva érte és egymásért. A mi szívünkben is ott van a fájdalom, a hiány miatti sóhajtozás. De Isten látja ezt a sóhajt. És ahogy Ezékiel próféta idejében, úgy ma is megjelöl minket a szeretetének pecsétjével, a remény jelével.

Alan és Thao, drága szülők… Ryan, Ben testvére… és ti mindannyian, akik szerettétek Benjamint, a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, barátok… Tudom, hogy a szív fájdalma mély. De Ben mosolya, az a tiszta öröm, amit megosztott veletek, nem tűnt el. Ott van Isten jelenlétében, ahol az örök mosoly fakad.

És mindenki, aki távolról csatlakozik hozzánk, különösen azok a gyermekek, akik szenvednek, és minden család, aki nehéz keresztet hordoz… Tudjátok, hogy Isten jelen van a fájdalmatokban. Ő nem hagy magatokra benneteket. Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, ott van Ő közöttük. Ő tartja a kezét Bennek, és Ő tartja a tiéteket is.

Benjamin Vo élete, a tiszta mosolya, ma is velünk van, mint egy reményt adó fény. Higgyétek el, Isten megadja mindazt, amit tiszta szívvel kértek Tőle. Ámen.