Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Kegyelem és béke legyen mindannyiótokkal, amint ma együtt emlékezünk Benjaminra és keressük Isten vigasztaló szavát.
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Képzeljék el egy pillanatra Szent Pál apostolt, amint egy asztal felett görnyedve, a lámpás pislákoló fényénél írja levelét. A keze talán kérges a sátorkészítéstől, az ujjai fáradtak a napi munkától, de a levél végén mégis megragadja az írószerszámot, és odaírja saját, jellegzetes kézjegyét. „Ez az én saját kezű üdvözletem... ez a jel minden levelemben, így írok.” Ez a kézjegy nem csupán egy aláírás volt. Ez volt a hitelesség pecsétje. Ez volt a bizonyíték arra, hogy amit írt, az szívből jön, és hogy ő maga is aszerint él, amit hirdet.
Ez a kép – a hiteles kézjegy, a belső és a külső összhangja – a kulcs a mai olvasmányokhoz, és ez a kapu Benjamin Vo életének titkához is.
Ma, augusztus közepén, körülbelül két hónappal azután, hogy Ben eltávozott tőlünk, a hiány már nem egy éles, hirtelen vágás, hanem egy mély, lüktető sajgás. Két hónap telt el június tizenharmadika óta. A világ talán már azt várná, hogy a szavak halkuljanak, hogy a gyász „rendeződjön”. De mi tudjuk, hogy a szív nem naptár szerint működik. Van egy üres hely az asztalnál, egy csendesebb sarok a szobában, és egy olyan űr Alan, Thao és Ryan szívében, amit semmilyen idő nem tud betölteni. Az igazság az, hogy a reggelek még mindig nehezek. Az igazság az, hogy a csend még mindig fájdalmasan hangos. Mielőtt Isten vigasztalását keresnénk, meg kell állnunk ennél az igazságnál: Ben hiánya egy hatalmas súly, amit ma is hordozunk.
A mai evangéliumban Jézus keményen beszél a képmutatásról. A „meszelt sírokhoz” hasonlítja azokat, akik kívülről szépek, de belül tele vannak élettelenséggel. Mi köze van ennek a mi drága Benünkhöz? A legmélyebb értelemben: Ben az ellenkezője volt mindannak, amitől Jézus óvott minket. Benjaminban nem volt kettősség. Az ő élete nem „meszelt fal” volt, hanem egy tiszta, átlátható forrás. Amit kívül láttunk – a briliáns elmét, a technológia iránti rajongást, a sportos elszántságot –, az pontosan abból fakadt, ami belül volt: egy szelíd, tiszta és végtelenül szerető szívből.
Szent Pál azt írja a tesszalonikiaknak: „példakép akartunk lenni számotokra, hogy utánozzatok minket.” Pál nem büszkeségből mondja ezt, hanem mert tudja, hogy a hitet nem elméletekből, hanem életekből tanuljuk meg. Ben, a maga tizenöt évével, ilyen példaképpé vált. Nem azért, mert tökéletes volt, hanem mert hiteles volt. Az ő „kézjegye” ott van mindenben, amit ránk hagyott.
Gondoljanak Ben zseniális elméjére. Egy fiú, aki a GitHubon kódolt, aki az AWS felhőrendszereit kutatta, aki a Boeing 737-esek technikai részleteit úgy ismerte, mint más a játékszereit. De ez a technikai tudás nála soha nem volt hideg vagy öncélú. Ben számára a kódolás, a matematika, a logika egyfajta rend volt, amivel az Isten által teremtett világot próbálta megérteni és szebbé tenni. Amikor a „Con Chim Airlines”-ról álmodozott és kuncogott rajta, abban ott volt az a gyermeki tisztaság, ami a legbonyolultabb algoritmusok mögött is megmaradt. Az ő belső világa nem „tisztátalansággal” volt tele, mint a farizeusoké, hanem álmokkal, repülőkkel és madarakkal.
A zsoltáros azt mondja: „Boldog vagy, mert kezed munkájából élsz.” Ben tudta, mit jelent dolgozni. Nem félt a próbálkozástól. „Trying is all that matters” – mondogatta. Ez a mondat az ő lelki kézjegye. Legyen szó a tollaslabdapályáról vagy egy nehéz matematikai példáról, ő beletette a munkát. Nem a látványért tette, nem azért, hogy mások dicsérjék – hiszen láttuk, milyen szerény és tisztelettudó volt –, hanem mert tisztelte az életet és a képességeket, amiket kapott.
De van egy pillanat Ben életében, ami minden kódnál és minden sportteljesítménynél többet mond el az ő belső tisztaságáról. Ez az a pillanat, amikor tizenöt évesen, látva nagybátyja, William szenvedését a stroke után, minden teketória nélkül felajánlotta a teljes malacperselyét. Nem törte össze, nem szórta szét a pénzt – mert nem volt rá szükség –, de a szándék ott volt. „Itt van mindenem, odaadom, ha segít.” Ez a pillanat az, ahol a „pohár belseje” megmutatkozik. Egy kamaszfiú, aki nem magára gondol, nem az új kütyükre, amiket vehetne, hanem a másik ember fájdalmára. Ez az a szeretet, amiről Jézus beszél, és amit a farizeusok elfelejtettek a nagy szabálykövetés közepette.
Szeretnék most közvetlenül hozzátok szólni, Alan és Thao. Tudom, hogy a gyász két hónap után egy új szakaszba lép. Az első hetek sokkja után most jön a mindennapok szürke, nehéz valósága. Talán néha felteszitek magatoknak a kérdést: „Vajon mindent jól csináltunk? Nem mulasztottunk el valamit?” Talán a csendben megszólal az önvád halk hangja. Kérlek benneteket, hallgassátok meg Jézus szavát: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei.” Ben betegsége nem volt büntetés, nem volt mulasztás eredménye, és nem volt senki hibája. Vannak terhek ebben a világban, amelyek érthetetlenek, és vannak viharok, amelyeket nem lehet elkerülni. Ti a lehető legjobb szülők voltatok. Ben minden egyes pillanatban érezte a szereteteteket, a biztonságot, amit adtatok neki, és azt a hitet, amivel útra bocsátottátok. Engedjétek el az önvád minden morzsáját. Ben nem váddal, hanem végtelen hálával néz rátok a mennyből.
És te, Ryan… Ben öccse. Te, aki ott ültél mellette a mosodában a padon, aki együtt pózoltál vele a sárga nadrágban az utazások előtt, aki a legjobb barátja voltál. Tudom, hogy neked most kétszeresen is nehéz, mert látod a szüleid fájdalmát is. De emlékezz: Ben „kézjegye” ott van a te életedben is. Ti egy „tökéletes négyes” voltatok, és ez a kötelék nem szakadt meg. Ben most is ott van veled, amikor tanulsz, amikor játszol, amikor a jövődről álmodsz. Ő azt akarja, hogy te boldog légy, hogy te is „próbálkozz”, és hogy te is tiszta szívvel élj. Te hordozod az ő örökségének egy részét.
Szent Pál a mai olvasmány végén egy gyönyörű áldást mond: „Maga a békesség Ura adjon nektek békét mindenkor és minden módon.” Ez a béke nem a fájdalom hiánya. Ez a béke annak a tudata, hogy Ben már célba ért. Ő már nem a Boeing 737-esek pilótafülkéjéből nézi a felhőket, hanem Isten dicsőségének fényében látja az egész világot. Ő már abban a „Mennyei Lakomában” részesül, ahol Szent Carlo Acutis is ott van. Két fiatal lélek, akik értették a modern világot, de még jobban értették az örök szeretetet.
Nézzünk rá a Cà Mau-i kútra, a „Giếng Gioan Baotixita”-ra. Ben neve, Đại Dương, azt jelenti: Nagy Óceán. Milyen különleges, hogy az ő neve és emléke most egy tiszta vizű kútban él tovább, ami életet ad egy szomjazó közösségnek. Ez a kút a bizonyíték arra, hogy Ben élete – bár rövid volt – gyümölcsöző maradt. Az ő szeretete nem párolgott el, hanem tiszta vízzé vált, ami másokat táplál. Ez az ő igazi, maradandó kézjegye a világban.
Kedves testvéreim, akik távolról csatlakoztok hozzánk, és ti is, akik saját keresztjeiteket hordozzátok. Talán ti is elvesztettetek valakit, vagy egy beteg gyermekért aggódtok. Ne féljetek! Isten nem a külsőségeket nézi. Ő látja a szívetek mélyén lévő szeretetet és áldozatot. Ben élete emlékeztet minket: nem az évek száma számít, hanem a szív tisztasága.
Mit vigyünk magunkkal ma? Ne vigyünk nagy szavakat. Vigyünk magunkkal egyetlen mozdulatot. Ma, amikor valamilyen munkát végeztek – legyen az kódolás, főzés, tanulás vagy takarítás –, tegyétek azt úgy, mint Ben: „Trying is all that matters.” Tegyétek bele a szíveteket. Hagyjatok egy apró, szeretetteljes kézjegyet a világon, egy jó szót, egy segítő szándékot, ahogyan Ben is tette volna.
Benjamin, drága fiam, te már a békesség Uránál vagy. Köszönjük a mosolyodat, a zsenialitásodat és azt a hatalmas szívet, amivel mindannyiunkat gazdagítottál. Imádkozz értünk, imádkozz a szüleidért, Ryanért és minden szenvedő gyermekért. Vigyázz ránk onnan fentről, amíg egy napon mindannyian találkozunk az örök világosságban.
A békesség Ura legyen mindannyiótokkal.
Ámen.
For the intentions entrusted to Ben on our prayer wall:
Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
A mindenható Isten áldjon meg benneteket, őrizze meg Benjamint az Ő békéjében, és adjon nektek vigasztalást és reményt. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
✝ May almighty God bless you: the Father, and the Son, and the Holy Spirit. Amen.