Évközi 18. vasárnap — A nap igéje · In loving memory of Benjamin Vo

Kezdőköszöntés

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a szent liturgián, amikor Isten igéjében keresünk vigasztalást és erőt.

Bűnbánati ima

Uram, Jézus, te megesel a szűkölködőkön: Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, te táplálsz minket az élet kenyerével: Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, Jézus, te nem engeded, hogy bármi elszakítson minket szeretetedtől: Uram, irgalmazz nekünk!

♪ “Hungarian Kyrie (Version A)” — A song for Ben

Isten igéje

Olvasmány · Isaiah 55:1-3

Így szól az ÚR: „Minden szomjazó, gyertek a vizekhez! Ti is, akiknek nincs pénzetek, gyertek, vegyetek gabonát és egyetek; Gyertek, vegyetek fizetés nélkül és ingyen bort és tejet! Miért költitek a pénzeteket arra, ami nem kenyér; a munkátok gyümölcsét arra, ami nem lakat jól? Hallgassatok rám, és jó ételt fogtok enni, gyönyörködni fogtok a kövér falatokban. Figyeljetek rám, gyertek hozzám; hallgassatok rám, hogy éljen a lelketek! Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért maradandó irgalom szerint.”

Válaszos Zsoltár · Psalm 145:8-9, 15-16, 17-18

R. Az Úr keze táplál minket; kielégíti minden szükségünket. Csupa jóság és irgalom az ÚR, türelmes és nagy a szeretetben. Jó az ÚR mindenkihez, és irgalmas minden alkotásához. R. Az Úr keze táplál minket; kielégíti minden szükségünket. Mindenki szeme reménykedve néz rád, és te idejében megadod eledelüket; megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt jóindulatoddal. R. Az Úr keze táplál minket; kielégíti minden szükségünket. Igazságos az ÚR minden útján, és szent minden tettében. Közel van az ÚR mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik igaz szívvel hívják őt. R. Az Úr keze táplál minket; kielégíti minden szükségünket.

Szentlecke · Romans 8:35, 37-39

Testvéreim: Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, szorongatás, üldöztetés, éhség, mezítelenség, veszedelem vagy kard? De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeretett minket. Mert meg vagyok győződve arról, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Evangélium · Matthew 14:13-21

Abban az időben, amikor Jézus meghallotta Keresztelő János halálát, elvonult egy bárkán egy lakatlan helyre magányosan. A tömeg ezt meghallva, a városokból gyalog követte őt. Amikor kiszállt és meglátta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította betegeiket. Esteledvén odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták: „Lakatlan ez a hely, és az idő is telt már; bocsásd el a tömeget, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót!” Jézus azonban így szól hozzájuk: „Nem kell elmenniük; ti adjatok nekik enni!” Ők így feleltek: „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.” Ő ezt mondta: „Hozzátok azokat ide hozzám!” Majd megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjenek le a fűre. Fogta az öt kenyeret és a két halat, tekintetét az égre emelte, megáldotta, megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak, és az összegyűjtött maradékokkal tizenkét tele kosarat töltöttek meg. Az evők pedig mintegy ötezer férfiak voltak, nem számítva a nőket és a gyermekeket.

Az Úr keze táplál minket; kielégíti minden szükségünket.

Szentbeszéd

„Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk…”

A tanítványok kétségbeestek a lakatlan helyen. Kevésnek érezték azt a csekélységet, amit fel tudtak mutatni a hatalmas tömeg előtt. Jézus azonban nem a kevésséget látta, hanem a felajánlást. Elfogadta, tekintetét az égre emelte, megáldotta és megtörte. És a kevésből bőség lett… tizenkét kosár maradt még belőle.

Közben Szent Pál apostol ma így kiált fel a Rómabeliekhez írt levélben: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Sem halál, sem élet… sem semmiféle teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől!”

A csoda abban rejlik, hogy amit odaadunk tiszta szívvel, azt Isten elfogadja, és az Ő kezében örökkévalóvá válik.

Hét hét telt el azóta, hogy Benjamin Vo hazatért a Mennyei Atya hajlékába.

Amikor Benre gondolunk, felidézzük azt a csodálatos elszántságot és tiszta küzdeni akarást, ami a szívében élt. Ben mindig hitt abban, hogy a legfontosabb: megpróbálni, és odaadni mindent, amink van. Emlékeztek, milyen teljes bedobással küzdött a tollaslabda-pályán, vagy amikor a kosárlabda-válogatón mindent beleadott? Nem félt a kudarcról, nem vonult vissza; egyszerűen jelen volt, keményen dolgozott, és odaadta teljes szívét.

Ez a gyermeki, tiszta odaadás olyan volt, mint az az öt kenyér és két hal. Benjamin odaadta a szeretetét, a derűjét, a családja iránti mély tiszteletét… És Isten elfogadta ezt a tiszta ajándékot, megáldotta, és örök áldássá tette.

Szent Pál szavai ma nekünk szólnak: a halál sem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől. Benjamin Vo élete nem veszett el. Ő most ott van a Mennyei Atya örök lakomáján, ahol az Úr keze táplál mindenkit, és ahol a szeretet soha nem ér véget.

Alan és Thao, drága szülők, és te, kedves Ryan… A hiány még elviselhetetlenül fáj. De Ben odaadó lelke és a veletek megosztott tiszta öröm örökre a szívetekben él. Isten szeretetének gyengéd karja hordoz benneteket a legnehezebb pillanatokban is.

Szeretettel fordulunk a távolból velünk imádkozók felé is: a betegséggel küzdő gyermekekhez és minden családhoz, aki nehéz keresztet hordoz. Krisztus szeretetétől semmilyen földi szenvedés nem választhat el bennünket.

Éljetek tovább azzal a tiszta elszántsággal és szeretettel, amit Ben hagyott rátok. Az Úr adjon nektek békességet és szilárd reményt. Ámen.

Meditáció

♪ “Minden Percben (Version B)” — A song for Ben

Egyetemes könyörgések

For the intentions entrusted to Ben on our prayer wall:

“Napról napra egyre jobban hiányzol, Ben. Remélem, új barátokkal találkozol a Mennyben. Kérlek, segíts enyhíteni a fájdalmunkat, és kérlek, segíts minden olyan szülőnek a világon, aki ugyanazon megy keresztül, amin mi. Bárcsak találnának némi vigaszt, szeretetet és valamilyen reményt a továbblépéshez.”