Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a szent liturgián, amikor Isten igéjében keresünk vigasztalást és erőt.
Uram, Jézus, te megesel a szűkölködőkön: Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, te táplálsz minket az élet kenyerével: Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, Jézus, te nem engeded, hogy bármi elszakítson minket szeretetedtől: Uram, irgalmazz nekünk!
„Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk…”
A tanítványok kétségbeestek a lakatlan helyen. Kevésnek érezték azt a csekélységet, amit fel tudtak mutatni a hatalmas tömeg előtt. Jézus azonban nem a kevésséget látta, hanem a felajánlást. Elfogadta, tekintetét az égre emelte, megáldotta és megtörte. És a kevésből bőség lett… tizenkét kosár maradt még belőle.
Közben Szent Pál apostol ma így kiált fel a Rómabeliekhez írt levélben: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Sem halál, sem élet… sem semmiféle teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől!”
A csoda abban rejlik, hogy amit odaadunk tiszta szívvel, azt Isten elfogadja, és az Ő kezében örökkévalóvá válik.
Hét hét telt el azóta, hogy Benjamin Vo hazatért a Mennyei Atya hajlékába.
Amikor Benre gondolunk, felidézzük azt a csodálatos elszántságot és tiszta küzdeni akarást, ami a szívében élt. Ben mindig hitt abban, hogy a legfontosabb: megpróbálni, és odaadni mindent, amink van. Emlékeztek, milyen teljes bedobással küzdött a tollaslabda-pályán, vagy amikor a kosárlabda-válogatón mindent beleadott? Nem félt a kudarcról, nem vonult vissza; egyszerűen jelen volt, keményen dolgozott, és odaadta teljes szívét.
Ez a gyermeki, tiszta odaadás olyan volt, mint az az öt kenyér és két hal. Benjamin odaadta a szeretetét, a derűjét, a családja iránti mély tiszteletét… És Isten elfogadta ezt a tiszta ajándékot, megáldotta, és örök áldássá tette.
Szent Pál szavai ma nekünk szólnak: a halál sem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől. Benjamin Vo élete nem veszett el. Ő most ott van a Mennyei Atya örök lakomáján, ahol az Úr keze táplál mindenkit, és ahol a szeretet soha nem ér véget.
Alan és Thao, drága szülők, és te, kedves Ryan… A hiány még elviselhetetlenül fáj. De Ben odaadó lelke és a veletek megosztott tiszta öröm örökre a szívetekben él. Isten szeretetének gyengéd karja hordoz benneteket a legnehezebb pillanatokban is.
Szeretettel fordulunk a távolból velünk imádkozók felé is: a betegséggel küzdő gyermekekhez és minden családhoz, aki nehéz keresztet hordoz. Krisztus szeretetétől semmilyen földi szenvedés nem választhat el bennünket.
Éljetek tovább azzal a tiszta elszántsággal és szeretettel, amit Ben hagyott rátok. Az Úr adjon nektek békességet és szilárd reményt. Ámen.
For the intentions entrusted to Ben on our prayer wall:
Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
A békesség Istene, aki feltámasztotta a halálból a mi Urunkat, Jézust, erősítse meg szíveteket a reményben és a szeretetben. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldása legyen veletek és maradjon veletek mindörökké. Ámen.
✝ May almighty God bless you: the Father, and the Son, and the Holy Spirit. Amen.