Évközi 17. hét hétfője — A nap igéje · In loving memory of Benjamin Vo

Kezdőköszöntés

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal.

Bűnbánati cselekmény

Uram, Jézus Krisztus, te a legkisebb magból is hatalmas fát növesztesz: Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, te szorosan magadhoz ölelsz minket a bánat idején: Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, te vagy a mi Sziklánk és örök reménységünk: Uram, irgalmazz nekünk!

♪ “Hungarian Kyrie (Version B)” — A song for Ben

Isten igéje

Első olvasmány · Jeremiah 13:1-11

Ezt mondta nekem az ÚR: „Menj, végy magadnak egy lenövet, és kösd a derekadra, de vízbe ne mártsd!” Megvettem tehát az övet az ÚR szava szerint, és a derekamra kötöttem. Akkor másodszor is szólt hozzám az ÚR szava: „Fogd az övet, amelyet vettél és a derekadon hordasz, kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!” Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogy az ÚR megparancsolta nekem. Sok idő múlva ezt mondta nekem az ÚR: „Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és hozd el onnan az övet, amelyet azt parancsoltam, hogy rejts el ott!” Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és kivettem az övet arról a helyről, ahová elrejtettem. És íme, az öv elrohadott, semmire sem volt már jó. Akkor az ÚR szava szólt hozzám: „Ezt mondja az ÚR: Így rohasztom el Júda kevélységét és Jeruzsálem nagy büszkeségét. Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni szavaimra, amely szíve megkeményedésében jár, és más isteneket követ, hogy azoknak szolgáljon és azokat imádja, olyan lesz, mint ez az öv, amely semmire sem jó. Mert ahogy az öv a férfi derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael egész házát és Júda egész házát – mondja az ÚR –, hogy az én népem, hírnevem, dicséretem és ékességem legyenek. De nem hallgattak rám.”

Válaszos zsoltár · Deuteronomy 32:18-19, 20, 21

Válasz: Elfeledted Istent, aki életet adott neked. A Sziklát, aki nemzett téged, elhanyagoltad, és elfeledted Istent, aki életet adott neked. Látta ezt az Úr, és megvetette őket, haragra gerjedt fiai és leányai miatt. Válasz: Elfeledted Istent, aki életet adott neked. Ezt mondta: „Elrejtem arcomat előlük, és meglátom, mi lesz a végük. Mert hűtlen nemzedék ez, fiai, akikben nincs hűség.” Válasz: Elfeledted Istent, aki életet adott neked. „Nem-istennel ingereltek engem, hiábavalóságaikkal haragra ingereltek. Én is ingerlem őket egy nem-néppel, egy balgatag nemzettel haragítom őket.” Válasz: Elfeledted Istent, aki életet adott neked.

Evangélium · Matthew 13:31-35

Jézus más példázatot is eléjük tárt: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott az ember, és elvetett a földjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnövekszik, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az ég madarai, és fészket raknak ágain.” Más példázatot is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, és belekevert három mérce lisztbe, amíg az egész megkelt.” Mindent példázatokban mondott Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: „Példázatokra nyitom számat, és kijelentem azt, ami rejtve volt a világ megalapítása óta.”

Elfeledted Istent, aki életet adott neked.

Szentbeszéd

Gondolkodtatok már azon, milyen meglepő Jézus látásmódja?

A mai evangéliumban nem hatalmas seregekről vagy grandiózus építményekről beszél. Egy aprócska mustármagról szól… és egy csipetnyi kovászról. Valamiről, ami elsőre szinte láthatatlan. És mégis: ebből a kicsiny magból olyan nagy fa növekszik, amelynek ágain az ég madarai fészket találhatnak.

Isten országa nem a hangos csodákban épül. Csendben növekszik. A szeretettel elvetett apró gesztusokban, a mindennapi kitartásban.

A mai első olvasmányban Jeremiás prófétánál egy gyönyörű, mély képet hallunk. Isten azt mondja: úgy akarta magához kötni népét, ahogyan az öv a férfi derekához tapad. Szorosan. Átölelve. Elválaszthatatlanul.

Hat hét telt el azóta, hogy Benjamin Vo eltávozott tőlünk az örök hajlékba. Amikor Benre gondolunk, ez a csendes, elszánt erő jut eszünkbe. Benjamin vallotta, hogy „próbálkozni a legfontosabb”… Nem félt attól, hogy elbukik, nem hátrált meg. Odaadással küzdött a tollaslabda-pályán, és lelkesen figyelte a magasba emelkedő repülőgépeket. Tudta, hogy minden nagy repülés egy kis kifutópályán kezdődik, és minden siker mögött csendes elszántság áll.

Ben élete olyan volt, mint az a mustármag. Rövid földi ideje alatt az ő tiszta elszántsága, szelídsége és a családja iránti mély szeretete hatalmas fává növekedett. Olyan fává, amelynek ágai alatt a szülei és testvére mindig oltalomra és örömre leltek.

Alan és Thao, drága szülők, és te, Ryan… A ti szívetekben most nehéz a csend. De tudjátok: ahogyan az öv a derékhoz simul, Isten pontosan úgy ölel most benneteket a karjában. Benjamin nem tűnt el. Az ő szelíd lelke és az a tiszta szeretet, amit tőle kaptatok, továbbra is veletek él és veletek marad.

Szeretettel gondolunk ma azokra is, akik a távolból imádkoznak velünk, a betegséggel küzdő gyermekekre és minden családra, akik nehéz keresztet hordoznak. Isten látja a ti küzdelmeteket is, és nem engedi el a kezeteket.

Benjamin Vo ma már ott van a Mennyei Atyánál, ahol a legkisebb magokból is örök virágok nyílnak. Éljetek tovább az ő elszántságával, vigyázzatok egymásra… és bízzátok magatokat Isten örök, megtartó ölelésére. Ámen.

Meditáció

♪ “Minden Percben (Version A)” — A song for Ben

Egyetemes könyörgések

For the intentions entrusted to Ben on our prayer wall:

“Nagyon hiányzol, fiam - a legjobb barátom - a PS5-ös játszópajtásom! Kérlek, vigyázz a családunkra!” — Dad