Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal.
Uram, Jézus Krisztus, te a legkisebb magból is hatalmas fát növesztesz: Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, te szorosan magadhoz ölelsz minket a bánat idején: Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, te vagy a mi Sziklánk és örök reménységünk: Uram, irgalmazz nekünk!
Gondolkodtatok már azon, milyen meglepő Jézus látásmódja?
A mai evangéliumban nem hatalmas seregekről vagy grandiózus építményekről beszél. Egy aprócska mustármagról szól… és egy csipetnyi kovászról. Valamiről, ami elsőre szinte láthatatlan. És mégis: ebből a kicsiny magból olyan nagy fa növekszik, amelynek ágain az ég madarai fészket találhatnak.
Isten országa nem a hangos csodákban épül. Csendben növekszik. A szeretettel elvetett apró gesztusokban, a mindennapi kitartásban.
A mai első olvasmányban Jeremiás prófétánál egy gyönyörű, mély képet hallunk. Isten azt mondja: úgy akarta magához kötni népét, ahogyan az öv a férfi derekához tapad. Szorosan. Átölelve. Elválaszthatatlanul.
Hat hét telt el azóta, hogy Benjamin Vo eltávozott tőlünk az örök hajlékba. Amikor Benre gondolunk, ez a csendes, elszánt erő jut eszünkbe. Benjamin vallotta, hogy „próbálkozni a legfontosabb”… Nem félt attól, hogy elbukik, nem hátrált meg. Odaadással küzdött a tollaslabda-pályán, és lelkesen figyelte a magasba emelkedő repülőgépeket. Tudta, hogy minden nagy repülés egy kis kifutópályán kezdődik, és minden siker mögött csendes elszántság áll.
Ben élete olyan volt, mint az a mustármag. Rövid földi ideje alatt az ő tiszta elszántsága, szelídsége és a családja iránti mély szeretete hatalmas fává növekedett. Olyan fává, amelynek ágai alatt a szülei és testvére mindig oltalomra és örömre leltek.
Alan és Thao, drága szülők, és te, Ryan… A ti szívetekben most nehéz a csend. De tudjátok: ahogyan az öv a derékhoz simul, Isten pontosan úgy ölel most benneteket a karjában. Benjamin nem tűnt el. Az ő szelíd lelke és az a tiszta szeretet, amit tőle kaptatok, továbbra is veletek él és veletek marad.
Szeretettel gondolunk ma azokra is, akik a távolból imádkoznak velünk, a betegséggel küzdő gyermekekre és minden családra, akik nehéz keresztet hordoznak. Isten látja a ti küzdelmeteket is, és nem engedi el a kezeteket.
Benjamin Vo ma már ott van a Mennyei Atyánál, ahol a legkisebb magokból is örök virágok nyílnak. Éljetek tovább az ő elszántságával, vigyázzatok egymásra… és bízzátok magatokat Isten örök, megtartó ölelésére. Ámen.
For the intentions entrusted to Ben on our prayer wall:
Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
A mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldja meg szívünket, adja meg a megnyugvást és őrizzen meg minket mindvégig az Ő szeretetében. Ámen.
✝ May almighty God bless you: the Father, and the Son, and the Holy Spirit. Amen.