Évközi idő tizenhatodik hetének keddje

Kedves Testvéreim Krisztusban!

A mai evangélium egy olyan jelenetet tár elénk, amely elsőre talán meglepőnek tűnhet. Jézus éppen tanít, amikor azt mondják neki: „Anyád és testvéreid kint állnak, beszélni akarnak veled.” És Jézus válasza? „Ki az én anyám? Ki az én testvéreim?” Majd kinyújtja a kezét tanítványai felé, és kijelenti: „Íme, az én anyám és az én testvéreim. Mert aki mennyei Atyám akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.”

Mit jelent ez számunkra? Jézus nem tagadja meg a családját, nem szűnik meg szeretni édesanyját, Máriát. Hanem egy sokkal tágabb, mélyebb kötelékről beszél. Arról, hogy az igazi család, az igazi közösség az Atya akaratának cselekvésében születik meg. Ez a lelki rokonság, amely meghaladja a vér szerinti kötelékeket, és mindenkit befogad, aki Istenre figyel, és az ő útján jár.

Az első olvasmány, Mikeás próféta könyvéből, gyönyörűen illeszkedik ehhez az üzenethez. Arról hallunk, hogy Isten „legelteti népét pásztorbotjával, örökségének nyáját”. Ez az Isten, aki megbocsátja a bűnt, aki nem tartja meg haragját örökké, hanem „gyönyörködik az irgalomban”. Ő az, aki mindannyiunkat a mélységes szeretetével ölel át, és aki a bűneinket a tenger mélyére veti. Ez a mi mennyei Atyánk, akinek akaratát cselekedve mi is az Ő családjává válunk.

Benjamin Vo élete, bár rövid volt, tele volt azzal a vággyal, hogy megértse a világot, hogy felfedezze Isten teremtményeit. A családja mesélte, hogy Ben egy ragyogó elme volt, aki a technológia, az AI és a felhőalapú rendszerek világába is bepillantott. De emlékeznek, milyen mélyen szerette a repülést, a kereskedelmi gépeket, különösen a Boeing 737-est? Az „airport spotting” – a repülőtérről nézni a gépeket – egy olyan közös szenvedély volt, amit az édesapjával osztott meg, és ami szinte minden városban megvolt, ahová elutaztak. Ez a kíváncsiság, ez a felfedezési vágy, ez a közös öröm a családdal – mindez Isten ajándéka volt Ben életében, és azt mutatta, hogy ő is kereste a helyét, a célját a világban, és rátalált az örömre a teremtett világ csodáiban.

Benjamin most már az Atya családjának tagja, ott, ahol nincs többé fájdalom, sem szomorúság, csak örök béke és szeretet. Hisszük, hogy ő is azok közé tartozik, akik cselekedték a mennyei Atya akaratát. Alan és Thao, Ryan, valamint Ben nagynénjei, nagybátyjai és mindenki, aki szerette őt: tudjuk, hogy a fájdalom mély, de ne feledjük, hogy Jézus szavai nekünk is szólnak. Ő hív minket, hogy legyünk az Ő családjának tagjai, hogy az Atya akaratát cselekedve találjunk vigaszt és reményt. Különösen is gondoljunk azokra a gyermekekre, akik szenvednek, és minden családra, amely nehéz keresztet hordoz. Isten lát bennünket, meghallgatja imáinkat, és sosem hagy el minket. Ő tart minket a tenyerén, és vigasztal. Benjamin élete, az ő ragyogó mosolya, a kíváncsisága, amit megosztott velünk, mindez Isten szeretetének ajándéka volt. Ez a szeretet az, ami most is összeköt bennünket, és ami erőt ad nekünk, hogy folytassuk az utunkat, Ben emlékét hordozva a szívünkben, és reményt merítve abból a tudatból, hogy Isten mindannyiunkat szeret, és családjába fogad.