Évközi 15. hét, péntek

Kedves Testvéreim Krisztusban!

A mai első olvasmány Izajás könyvéből egy mélyen emberi történetet tár elénk, Ezékiás királyról, aki halálos betegségében Istenhez fordul. Kétségbeesetten imádkozik, és az Úr meghallgatja. Sőt, csodálatos módon meghosszabbítja az életét tizenöt évvel. Ez a történet arról szól, hogy Isten meghallja a szív kiáltását, látja a könnyeket, és képes megváltoztatni a dolgok menetét.

Az evangéliumban pedig Jézus a szombat törvényeiről beszél, és azt mondja: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” Ez a mondat kulcsfontosságú. Jézus nem a merev szabályokat helyezi előtérbe, hanem a szeretetet, az irgalmasságot és az emberi szükségleteket. Azt tanítja nekünk, hogy Isten szíve nem a betű szerinti törvényekben rejlik, hanem abban a mély együttérzésben, amellyel egymás felé fordulunk, és amellyel Ő felénk fordul.

Ezékiás története és Jézus szavai ma különösen is megérintenek bennünket, amikor Benjamin Vo életére emlékezünk. Ben, a ragyogó elme és a szelíd lélek, aki oly sok örömet hozott a családjának, most már az örök életben van. Gondoljunk Bennek arra a mély, tiszteletteljes szeretetére, amellyel a szüleihez viszonyult. A családja mesélte, hogy mindig mosolygott, és rendkívül tisztelettudó volt. Ez a tisztelet, ez a gyengédség a szívében, az irgalmasság egy formája volt, egy olyan szeretet, amely nem a szabályokból, hanem a tiszta szívből fakadt. Ben élete, bár rövid volt, tele volt ezzel a szeretettel és kedvességgel, ami a mai evangélium irgalmasságáról szóló üzenetét visszhangozza.

Ahogyan Ezékiás imája meghallgatásra talált, úgy hisszük, hogy Isten meghallgatja a mi imáinkat is Benért, és mindazokért, akik elmentek közülünk. És ahogyan Jézus az irgalmasságot helyezte a törvények fölé, úgy mi is az irgalmasságban és a szeretetben találunk vigaszt. Ben most már az Atya irgalmas karjaiban van, ahol nincs többé fájdalom, sem szomorúság, csak örök béke és szeretet.

Alan és Thao, Ryan, valamint Ben nagynénjei, nagybátyjai és mindenki, aki szerette őt: tudjuk, hogy a fájdalom mély, de ne feledjük, hogy Isten irgalma végtelen. Ben élete, az ő ragyogó mosolya, a kedvessége, amit megosztott velünk, mindez Isten szeretetének ajándéka volt. Ez a szeretet az, ami most is összeköt bennünket, és ami erőt ad nekünk. Különösen is gondoljunk azokra a gyermekekre, akik szenvednek, és minden családra, amely nehéz keresztet hordoz. Isten lát bennünket, meghallgatja imáinkat, és sosem hagy el minket. Ő tart minket a tenyerén, és vigasztal. Bízzunk abban, hogy Ben az örök fényben él, és imádkozzunk azért, hogy mi is megtaláljuk a békét és a reményt Jézus szívében, aki mindig velünk van.